Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1883

— 42 —• mutatta azt a franczia akadémia hírneves tagjának, Aragonak. Arago szavára megjutalmazta a franczia kormány Daguerret GOOO, Niepce fiát 4000 franknyi évi díjjal. Ugyanezen év augustus havában Arago e művészet titkát felfödözte a franczia akadémiának s ez az egész művelt világnak. Alig bámultak a tudósok s a nemtudósok valamely találmányt jogosabban mint ezt. Két egyszerű, de lángeszű férfin találmánya így közkincscsé vált, s Daguerrotipia név alatt az egész világot bejárta. A kezdet nehézségei le lévén győzve, az alap letétetett, melyen azután sok elme tovább fűzte következtetéseit. Egyesűit erők megszabadíták azt kevés év leforgása alatt hiányaitól, s érvényt szereztek neki mind a tudományban mind a közéletben. Daguerre arczképei mindamellett élettelenek voltak, hiányzott belőlük az élet mozgékonysága, erő teljessége, sőt sokszor valódi torzképekké váltak. Okozta ezt azon hosszú idő, melyet a személynek a sötét kamra előtt kellett töltenie. A legkedvesebb arczvonások 5—8 percznyi mozdulatlan ülés alatt eltorzultak. Tanítványai ezen ugy segítettek, hogy a sötét kamra lencséjének gyutó-pont távolát megrövidítették s ez által a fényt jobban összpontosították ; de még akkor is a legjobb esetben 2 perczig tartott a leveendő tárgy kitétele. Már-már pálczát akartak törni ez uj találmány fölött, különösen abban a tekintetben, hogy arczképeket lehessen vele előállítani, midőn 1841. Daguerre hive Claudius, franczia, oly anyagokat fedezett fel, melyek ugyan magokban véve nem érzékenyek a fény iránt, de az eddig használt jódosezüst lemeznek nagy érzékenységet képesek kölcsönözni annyira, hogy a kép már néhány másodpercz alatt keletkezett Eleinte Claudius brom- és chlor-gözöket használt, később hathatósabbaknak bizonyultak be brommész, chlorkén, jodbromür, bromoform és chloros savak. Ez anyagok életbeléptével a Daguerotipia szilárdabb talajt nyert, melybe gyökereit verve újból éledni kezdett. Most már képes volt a fényképész az arcz kedves vonásait ellesni s lemásolni. Emelkedett a fotografia értéke az által is, hogy idővel a lencsék köszörülésének mestersége tökélyesbedett. A daguerrotipia képeinek még mis gyöngéit is el kellett távolítani; szinök egyedül a két gyönge ellentéttől, mely a higany és az ezüst közt létezik, volt feltételezve, s azonkívül oly gyöngék valának mint a lehelet. A termés higany már közönséges hőmérséknél párolog. Emlékszem rá, atyámnak is volt ily arczképe, melyet pajkosságból elvittem a kályhához, hogy melegítsem; milyen volt meglepetésem, midőn azt a kályháról levéve, a lemezt üresen találtam. Erőteljesség és tartósság hiányzott e képekben, de ezen is segített Fizeau, ki azokat chlorarany és alkénsavas nátronnál inpregnálván, a kép erőteljesebb kinézést nyert s tartósabb lett a külső befolyások ellen. A vékony ezüst vonásokat, melyek a kép árnyékát képezek, az arany bevonat barnítá; a tükrözés mérsékeltetett s a higany nagyobb szilárdságot nyert, Mindezen nyert eredményekkel azonban az emberek nem voltak megelégedve; s mind inkább azon meggyőződésre jutottak, hogy a fémlemezek fémfényük miatt nem alkalmasak fényképek hordására, s hogy a fényképészetnek csak akkor lehet valódi jövője, ha a képeket a részint jobban elterjedett, részint