Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1883

— 43 —• arra alkalmasabb s olcsóbb papíron lehet előállítani. Ez volt czélja az első törekvésnek, ez tűzetett ki főfeladata! most a már nyert kezdetleges eredmények után. Hamarabb, mint sejtenök, sikerült egy gazdag, magányzó angolnak, Fox Talbot-nak még 1839. jan. 30-án a sötét kamra képeit papírra rögzíteni. Talbot találmányának lényege az ezüst sók azon tulajdonságán alapszik, miszerint a világosság behatása alatt vegyi bontást szenvednek s megfeketednek; mit már Wedgewood és Davy próbálgattak, ámde sötét kamra nélkül. Eleinte chlorezüstöt használt, melyet az által hozott létre, hogy a papirost konyhasó-oldatba s utána salétromsavas ezüst oldatba mártotta. Ez érzékenyített papirost a sötét kamrába helyezve a világosság hatásának tette ki. Hová a világosság hatott, ott e papiros a sugarak erösebb vagy gyöngébb hatása szerint többé, v. kevesbbé megfeketedett, azaz a fehér tárgyról visszatükröződő sugarak, pl. iiiggalérról vagy homlokról jobban hatottak, mint a sötét vagy mélyebb helyekről jövök, s épen ellenkező árnyéku kép keletkezett. E képet az eredetivel szemközt nemleges (negatív) képnek nevezték. Természetes dolog, hogy e papirképet is mielőtt napvilágra hozathatták volna, szintén kellett előhívni, azaz a fölös chlorezüstöt eltávolítani s az elváltozott chlorezüstet erősíteni. Talbot a fölös chlorezüstöt eleinte sósav, cyanvegyületek, később ammonia-sók s végre alkénsavas nátron által távolítá el; a képet magát pedig gallussav és ezüstsókból álló keverék-oldatai állandóvá tette. Talbot e nemleges képekről csinált positiv képeket, vagyis olyanokat, melyek a tárgynak valóban megfeleltek. Eljárását 1841. évben hozta nyilvánosságra. Mindazonáltal Talbot találmánya nem akadt pártfogásra, Különben nem is volt csoda; a papir durva anyaga a fényrajzolta finom vonásokat durván adta vissza, ellenben Daguerre fény lehelte képei finomaknak tűntek fel. A papir ezen durvaságát és egyenetlenségét, melyek a képek hiányait okozták, kellett eltávolítani. E czélból a papírt gyantamázzal, enyvvel vagy könyvkötő-csirizzel kenték be. Ezen eljárás által finomabb képeket nyertek, de a nemlegesről positiv képet előállítani nehéz volt, minthogy a papir átlátszatlan volta a sugarak átmenését akadályozta. így tehát Talbot utódai azon gondolatra jöttek, mivel tulajdonképen nem a papíron, hanem a rajta lévő sima anyagban jött létre a kép, hogy a papirost üveglemezzel helyettesítsék. Niep^e de St Victor, Nicophore unokája, volt az első, ki ilyen üveglemezeket használt, melyeket jodkaliumos tojásfehérnyével kent be, s azokat megszárítás után salétromsavas ezüst oldatba mártotta. E fürdőben a jodkalium átváltozott jodezüstté; a fehérnye ugyan megsárgult egy kissé, de az ily lemez a fény iránt igen érzékeny. Ily lemezeket Niep§e a sötét kamrába betevén oly képeket nyert, melyek az eddigi hiányokat eltávolíták s alkalmasabbak voltak positiv képek előállítására, melyeket még most is papírra, de tojásfehérnyés papírra másolt. Ezen eljárás által közeledett a fbtografia a mostani fokához; s mit az öreg Niepce nem tudott elérni, azt elérte unokája, hogy elültetett fáinak 6*