Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1883

— 29 —• A beszéd sikeréről és hatásáról Ítéletet hozni nem e sorok írójának dolga, ki csak annyit mondhat önérzettel, hogy iparkodott megfelelni feladatának s polgártársai bizalmának. Ezután a kolosszális ünneplő sereg Horvát István szülőházához vonúlt az emléktábla leleplezésére. A ház ünnepi szint öltött. Virágkoszorúk fonták körül, előtte Ízléssel emelt tribüné állott, fellobogózva, felvirágozva, mely érdemére vált jeles képzettségű mesterének, Markó Gusztáv mérnöknek. Itt a Vogel Alajos vezetése alatt egyesűit dalárda a szózatot énekelte, meglepő precízióval és erővel. Azután Havranek József mondta el helyes tapintattal, sok szellemmel összeállított leleplező beszédét erőteljes hangon, hazafiúi hévvel. Beszéde így hangzott: „Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Legyenek üdvözölve, mélyen tisztelt vendégek, legyen üdvözölve az ünneplő közönség, midőn ez ős város falai között feledhetlen emlékű és hazafiúi erényekkel ékeskedő tudósunk Horvát István születésének százados évfordulóját ünnepeljük. Önkényt visszaszáll ez ünnepélynél a képzelet az ősidőkbe, mikor Árpád dicső fiai gyülekeztek e szent helyen. Akkor a harc és duló csatákban jeles országnagyok és az ős város harcedzett népe ünnepelt itt, most egy kis, de múltjára büszke város üdvözli önöket uraim, mint a magyar tudományos világ és irodalom nagyjait és bajnokait s a testvértörvényhatóságok jeles képviselőit, kik velünk egybegyűltek e helyen, hogy a jövő nemzedék számára maradandó emlékkel jelöljük meg a házat, hol az ősi magyar dicsőség legbátrabb és leglelkesebbb kutatója született. Nekem jutott a szerencse önöknek megmutatni a helyet, hol született a dicső emlékű történettudós és író és mely ház tűzhelyénél szívta be magába azon hazafias érzelmeket és gondolkodást, mely oly sok szépnek és nemesnek vált forrásává. Itt e ház helyén állott házban született Horvát István író és tudós, a magyar őstörténelem fáradhatlan kutatója és előharcosa, a magyar tud. egyetemen a magyar történelem és nyelv tanára, 1784. május 3 án. Nem lehet célom e helyen dicső emlékű tudósunk működésének ismertetése; nem illeszthető beszédem keretébe életének leírása; mert ünnepelt emlékű tudósunk irodalmi munkásságának méltatása és leírása másnak és hivatottabb egyénnek jutott kellemes osztályrészül ez ünnepélynél — nekem csupán mint e város elüljárójának, a kalauz szerepe maradt fenn, hogy elvezessem hazafiúi erényekért lelkesedő mélyen tisztelt vendégeinket és e város ünneplő közönségét a helyre, hol a magyarságnak múltban éltető szelleme először üdvözölte a napot és a szülőházat ékesítő táblát feltárjam ez ünneplő közönség előtt, hogy az nemzedékről-nemzedékre hirdesse ama igazságot, miszerint dicső