Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1883

— 12 —• Kevéssel előbb tehát Isten házában végezvén a magasztos ténykedést; most, midőn a megyeház díszes teremében összegyültünk, mint az ünnepet rendező bízjttság elnöke, üdvözlöm a tisztelt közönséget; üdvözlöm a nemes megyék és városok, a tudományos intézetek, társulatok, testületek és egyletek küldöttjeit, képviselőit, az irodalom bajnokait. Fogadják ezen hazafiúi érzülettel nyilvánított üdvkivánatomat, oly hazafiúi érzülettel, minőből az csörgedezik, ama becses részvétért, hogy közöttünk megjelenni, és ünnepünk fényét ez által emelni méltóztattak. De fogadják legbensőbb üdvkivánatunkat Horvát Istvánnak, a nagy tudósnak, nemzeti őstörténelmünk páratlan földerítőjének családtagjai is, szeretett gyermekei és unokái, kiket most, mint e nemes város vendégeit körünkben látni, fogadni és tisztelhetni szerencsénk vagyon. Isten hozta önöket uraim! mindnyájukat körünkbe, és a rövid idő, melyet e nemes város kebelében töltenek, legyen mindenkor kedves emlék szivükben. Ezen ünnep Székes-Fehérvár részéről Horvát István emlékének van szentelve, ki századdal előbb ezen nagy történelmi múlttal ékeskedő városban született. Ezen városban, hol dicső királyaink öt századon át koronáztattak; éltük napjának lealkonyodásával pedig ugyan itt sírba szállottak. E városban, mely hajdan is kedves gyűlhelye volt a tudós férfiaknak, gondos őrzője s ápolója régi krónikáinknak ; gazdag levéltáraiban pedig történelmi nagy emlékeinknek. Ezen nemes város szülöttje volt Horvát István, ki egy századdal előbb itt látta földerülni életének első hajnalát. Majd azon tudós férfiú, kit a bizottság Horvát életrajzának előadásával felruházott; majd azon tudós férfiú, részletesen fogja tárgyalni életének fővonásait, előtüntetni fogja irodalmi érdemeit; én csak egy kis tért kívánok itt elfoglalni, egy kis időt akarok igénybe venni, hogy részemről is, némi vonásokban fölemlítsek életéből néhány fénypontot, melyek jelen ünnepünk indokáúl szolgáltak; és érintsem azon csüggedést nem ismerő fáradalmat, azon lángoló honszeretetet, mely őt vezérelte és állandóan lelkesítette azon nehéz feladat megoldásában, hogy a magyar nemzet őstörténelmét, a rengeteg időből származási és összeköttetési ágozatait és viszontagságait megírja, s a tudós világ előtt földerítse. — Fölemlítsek életéből némely részleteket, melyek megyénkre s városunkra vonatkoznak. Horvát István életének napjait, Istentől nyert elmetehetségeit, kitartó munkával, vas szorgalommal, sokszor az éjt nappallá változtatva, tudományoknak szentelé. — Gyakran elröpült fölötte az éj; beköszöntött a hajnal, és őt iró-asztalánál találta. Nyelvészeti s költészeti munkáin kívül, melyekkel hazai irodalmunkat gazdagította, a magyar őstörténelemnek mély homályban szendergő kérdése, és ennek megfejtése volt kiválóan legkedvesebb foglalkozása.