Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1883

— 13 —• Ügy hiszem, tevékeny életének érdemei méltánylásaúl elég egyszerűen fölemlítenem, hogy írott és nyomtatott munkáinak száma egy egész könyvtárt, 247 külön dolgozatot képez, miként ezt, épen e napokban a m. nemz. múzeum közlönyében, a „Magyar könyvszemlédben Nagy Sándor részletesen kimutatta. De miként említém, kiváló szeretettel csüggött lelke a magyar nemzet őstörténelmének tanulmányán, földerítésén. Ő, lehet mondani: töretlen uton, eddig előtte nem járt ösvényen haladott; mert a mik Béla király névtelen jegyzőjének a hét vezérről írt könyvében; a mik Kéza Simonnál, és a budai krónikában, vagy Turóczi, Ranzan, Bonfin stb. évkönyveiben a magyar nemzet eredetéről és leszármazásáról írva vannak, azok mindössze rövid históriai töredékek, valamint azok is, a miket Otrokotsi 1693-ban „Origines Hungáriáé..." czímű munkájában; vagy a mit Pázmándy Sámuel, ezen Fehérmegye nagy tudományú fia „De Uro-Magarum populorum" czím alatt 1786-ban Pesten közrebocsájlott, és az összes európai fejedelmeknek és nemzeteknek észlelésül figyelmébe ajánlott; vagy a mit Deseritzky Incze „De Initiis et Maioribus Hungarorum" 1758 — 60-ban nagy tudománynyal megírt; valamint Dankovszkynak „Aborigines Hungarorum "-ja; Somogyi Sándornak „Dentu-Moger"-jei, és Horváth Ádámnak „a Magyar Magog Patriarchától sz. István királyig" cím alatt megjelent munkája, melyben Noe patriarcliának Magog unokájától kezdve tárgyalja a magyarok őstörténetét; azok részint rövid vonások; részint nem azon alapokra fektetett, s nem határozott részletekben előállított vázlatok. Az imént említett írók mint egykor a Phoeniciaik, csak a partok mellett, tutajokon kísérlették meg a tengeri hajózást; csak a közel szigetekig hatoltak: de a miket Horvát István már a történelem nagy tengerére bocsátkozva, temerdek olvasmánya folytán fölfedezett és részletesen előállított, álmélattal töltik be az olvasó lelkét, ő felkereste a történelmi szálakat, kimerítette a forrásokat, Csodálatos szakavatottsággal fonja össze a história előgazó szálait és egy tömörült testié képezi a magyar, kun, jász, palócz, székely, vál, ur, hét törzsből álló, még most is legnagyobb részben egy nemzetet képező, egy nyelven beszélő, külön neveket viselő népeket; mindazon időből, mielőtt Árpád Pannónia földjére jött, és győzelmes fegyverével, a négy folyam között, megalapítá a magyar nemzetnek ezen áldott hazáját. Búvárkodásában figyelmét nem kerülte ki a hajdankorból semmi érdekes okmány, történelmi forrás. Nagy elméjének erejét kiterjesztő az ó-világ népeinek vándorlására s viszontagságaira és elnevezésük alakulására. E végből be szerezte tetemes költséggel s áldozattal a legjelesebb historikusok hátrahagyott műveit a legjobb kiadásokban. Átkarolta azokat hatalmas szellemének erejével. Mózses öt könyve, Josue, a Birák, a királyok könyvei, a sz. Jósok irományai, a keleti s nyugoti népek történelmi kútfői mind kezénél vizsgálódó szemei előtt kitárva voltak. A zsidó, arab, perzsa, török, görög és római írók mind