Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1883

— 11 — pozsonyi Toldy-kör szeraélyesítője: Rónay Jáczint; a soproni irocí. és műv. kör képviselői: Tomsich Bertalan, dr. Kárpáty Károly, Hajnal Endre, Balogh Alajos, Horváth Kristóf, Salamin Leo; az aradi Kölcsey-egylet részéről: Rozsnyay Mátyás, Révész Adolf, Dömötör László; a helybeli cs. k. és honvéd állomásparancsnokság husz tagu küldöttsége Hollán Ernő altábornagy vezetése alatt; Budapest főváros hatósága Kamermayer Károly vezetése alatt Kada Mihály, dr. Nagy Lajos, Tóth Lőrincz, Királyi Pál, Giczey Samu, dr. Országh Sándor, dr. Hunfalvy János bizottsági tagokkal; Pest-P.-S. K IC. megye képviselői: Bossányi László, Zseny József; Fejérmegye részéről: Bóné Géza, Szüts Arthur, Tassy Béla, Miehl Jakab, Kempelen Imre; Komárom város küldöttei: Tátray József, Kacz Lajos, Balkay Adolf, Tuba János, az ünnepelt rokonai: id. Horvát Árpád, ifj. Horvát Árpád, Horvát Gyula, Horvát Ilon, Haidy Lajos, Haidy Imre. József főherczeg ő Fensége családi körülményei miatt, Szögyény Marich László főispán a Mária Anna császárné temetésén Bécsben levén, nem jelenhettek meg. Ott volt a vallás és közokt. minisztérium személyesítője mólt. br. Hornig püspök; Rónay Jáczint püspök; Supka Jeromos, zirczi apát; gr. Zichy Jenő, orszg. képviselő, a helybeli káptalan több tagja; a főgimn. és főreáltan. tanári karai; a fővárosi sajtó képviselői; a karzatokat pedig Fejérvár díszes hölgyközönsége lepte el. A síri csöndre némult teremben mélt. Pauer János püspök lépett az emelvényre, emelkedett beszédben üdvözölte a vendégeket, az ünnepelt családját, melynek tagjait több izben megéljenezték; azután a viszony kapcsán, melyben szónokunk, mint tanítvány Horvát Istvánnal állott, áttért a nagy férfiú alakjának körvonalaira. Megnyitó beszéde a következő volt. „Tisztelt Gyülekezet! Minden dolognak és vállalatnak, sőt minden ünnepélynek, legyen az magány, legyen közérdekű, hogy kivánt siker koronázza, ott kell kezdetét venni, ott kell végre öszpontosulni, hol minden kezdet eredetét veszi, hol mindennek, mint végczélban összpontosulnia kell: Istennél és Istenben. Átérezték ezen mély igazságot minden időben az emberi társadalmak minden rétegei; átérezték valamint egyesek, ugy egész testületek, s ily benső sugallattól vezéreltetve kezdettek minden ügyeikhez. Innét a római nagy bölcsnek, Cicerónak, ama kevés szóba foglalt, de sok igazságot magában rejtő jeles mondata: „A Jove princípium." „Minden ügyet Istennel kell kezdeni." Dicső magyar őseink e szép szokást, századok leforgása alatt, minden ügyeikben, derült és borult napjaikban, folytonos gyakorlat által szentesítették, és örökségül unokáikra átszármaztatták. Azért mai kegyeletes ünnepünk programmjának is ez képezi első pontját. 2*