Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1882

— 82 — ismétlése után a következő vegyes karu énekeket tanulták meg: 1. „ A. csónakos", Palotásitól; 2. „Isten dicsősége", Beethoventói; 3. „Barcarole", (olasz népdal;) 4. „Tavaszi dal", Hayndtól (gyermekkar;) 5. „Ima", Spohrtól; 6. „Esti dal", Yolkmanntól;) 7. „Dal, dal, dal", Huber Károlytól; 8. „Vándor föl", Abttól; 9. „Alkonycsillag", Wagner „Tannhauser"-éből. Az ifjúsági énekkar nyilvánosan fellépett a templomban s a gymn. díszteremben; ott unisono vagy négyes szólamu énekek előadásával járult az istenitisztelethez; itt pedig a gymnasium életében fölmerülő nevezetesebb mozzanatok megünneplésének fényét emelte díszes közönség jelenlétében. Ilyen volt a márczius 30-án megtartott zene és énekelőadás, melyen az intézeti igazgató neve napját ünnepelte a tanuló ifjúság. Ez alkalommal a fönebb 1. és 3. szám alatt jelzett darabokat adta elő az énekkar. A jun. 29-én megtartott „Te Deum" ünnepélyen pedig a fönebb 7. és 8. szám alatt jelzett dalokat énekelte. Május 5-én a színházban rendezett jótékonyczélu hangversenyen is közreműködött az 5. és 6. szám alatti énekekkel. Takonyvekül a haladó osztály Zsasskovszky „Egri dalnok"-jának I—V. füzetét s az intézet énekkönyvgyüjteményét használta. Az ének hetenként három órával taníttatott, melyek közül egy a kezdők oktatására, kettő pedig a haladók gyakorlására fordíttatott. Mind a kezdő, mind a haladó osztály énektanára Vass Bertalan tanár ur volt. Az éneknek, dalnak, zenének fontosságát itt kiemelni fölösleges dolog volna. A mellett szól a mindennapi tapasztalás, az általános műveltség követelése. Csupán az ifjak és t. cz. szülők tájékozására és eszméltetésére irunk ide valamit. Az emberi hang egyike a legcsodálatosabb alkotásoknak. Evvel ki lehet fejezni gondolatot, érzelmet, vágyat, gyengédséget, szenvedélyt; lehet vele utánozni, festeni, lekötni és visszataszítani. Eltekintve azonban a hang eszmei tartalmától, tisztán a hang anyaga, annak eredeti színezete képes sokat kifejezni. Lehet rokonszenves, csengő, erős, tiszta hang, lehet ellenszenves, tompa, gyönge, idétlen, rekedt. Nem közönyös ránk nézve, milyen hanggal ruházott fel bennünket a természet. De bizonyos, hogy czélszerü éneklés által tiszta, erőteljes, kellemes hangra tehetünk szert. Innen az a tapasztalati tény, hogy a tanuló ifjúságnak azon része rendelkezik jobb hanggal, mely énekbe jár, s nem szabad tenni ezt az ellenvetést, hogy éppen azok állnak be az énekískolába, kiknek különben is jó hangjok van. Azonkívül az emberi hang bizonyos korban egy titokszerü változáson megy keresztül, mely hangcsappanásnak neveztetik. Ez nem beteges állapot ámbár betegségi szimptómák is fordulnak elő; nincs is szükség gyógykezelésre; hanem a gondos énektanitó figyelmezteti az ifjút, mihez tartsa magát, ha hangjának jó tulajdonait megőrizni óhajtja. Ez a dolog prózai része, de buzdításul szolgálhat az ifjúságnak.