Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1882

— 83 — Az énektanulásnak azonban nem ez a főczélja, hanem a művészeti hajlam felébresztése, fejlesztése. Köztudomásu dolog, hogy a művészet ezen ága a többihez képest parlagon hever. Csak kevesen vannak, kik az éneklést művészeti czélból gyakorolják, azért kevés az ének-művész. Ennek egyik oka a kései kezdet, Van bizonyos kor, melyen túl a hang többé nem fejleszthető annyira, hogy a művészeti kívánalmaknak megfeleljen. A hangnak művelését a gimnáziális években biztosan meg lehet, sőt meg is kell kezdeni. Az itt megvetett alapra azután könnyebben lehet építeni. Azonban a ki nem akar énekművész lenni, (s ilyen bizonnyal az egész ifjúság) az is elérheti azt, hogy a maga és mások mulatságára bátran énekelhet egy pár dalt s szerezhet jó órát akkor, mikor az élet komor fellegeit kell elűzni. Úgyis azt mondja a költő: „Dal az élet véghatára, Egy nagy, mély érzelmű dal." XIV. Zeneiskola. A szellemet, szivét és kedélyt egyaránt nemesítő eszközök egyike a zene, és mint ilyen az ember aesthetikai kifejlődésére hatván, az általános emberképzésnek is lényeges részét teszi. Innen vau az, hogy a különböző népek és idők legkiválóbb szellemei találkoztak ama gondolatnál, hogy a zene az egyeseknek ép ugy mint a népeknek, és igy az államoknak is erkölcsi emelésére egyik legkiválóbb hatalom. Felismerték ezt már az ó-kor népei is, azok között különösen a klassikus görögök és rómaiak; és épen azért a zeneoktatásra nagy gondot fordítottak. Belátták azt, hogy a nene az érzelmeket s indulatokat felébreszti, tettre indítja, vagy ha kell, lecsendesíti; azért az államrendszerhez szükségesnek tartották a zenét, mint olyant, mely szeliditi az erkölcsöket és irányítja az indulatokat. „ Amphion volt az első — mondja a görög rege — ki az emberi sziveket lydiai lanttal elragadta és a zene varázsával a sziklaköveket annyira elbűvölte, hogy önmagoktól mesterséges illesztékekben egyesültek(Curtius Ernő Gör. tört. I 104.) Plátó szerint: „A czitherások, midőn a gyermekek czitherázni tanulnak, más jó lantos költőknek dalait is tanítják (zenére,) hogy az ütem és öszhang megszokottá legyen leikökben; hogy szelídebbekké legyenek és ütemszerüebbeké; és öszhangzatosabbakká válva alkalmasak legyenek a szólásra és tettre.

u (Prot. 326. A. B.) o