Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1882

elnevezései: egygyes (könyvem), első féltöbbes (könyvünk); második féltöbbes (könyveim), tellyes többes (könyveink) (El. Gr. 451—2. 1.). — Ám Gyarmathy elnevezései még annyira sem ütik meg a mértéket: T=- e. á. e. I. Bennmaradó Egyes — Általható Egyes (p. Nekem van egy szolgám). 2. Benná. t. maradó Egyes — Általható Többes (p. Nékem vágynák sok szolgáim) stb. (Nyvm. 134. 1.). 3. A Dbr. gr. három igenemet ismer: a cselekvöt — s ennek körében ismét a trans. és intrans. igét, •— szenvedőt és középigét. Gyarmathynál a cselekvő és szenvedő ige mellett ott szerepel, a jelentés szempontjából, külön igenemként: a parancsoló (mandat.), a kicsinző, a gyakorló, a kezdő, átható, átnemliató, meghatározott, meghatározatlan, tegető p. szeretlek és tehetős ige (Nyvm. I. 158—178. 11.). Ez osztályozás, sőt alapja, a jelentés is, nyilván Pereszlényi befolyására utalnak, ő a significatio alapján osztályozza így igéit: activa, passiva, neutra (transitiv és intrans fajokkal) mandativa, potentialia (vö. Gyarm. tehetősök) (Corp. Gr. 492—493. 11.). Az igeragozás alapja általán az indic. e. 3. személye, a Dbr. gr. szerint. Verseghy szerint is 3 pers. sing. in indicativo — ipsa radix et omnium reliquarum inüexionum mater est (Prol. 45. 1.). Gyarm. szerint „a magyar idöszók feje a jel. mód jelenvalójának harmadik egyesse" (Nyvm. I. 198. 1.). Révai szerint is ez a princípium formationum omnium (El. Gr. 553. Antiqu. 81. §.). Igemódja négy van a Dbr. gr.-nak: indic. imper. (szaladj!), condit. (p. adja, látnám) ós infin. Verseghynél hat igemód fordul elő: indic. optat. (kérne-né) mandativus (kérjen-e; vö. Pereszlényinél: olvasson-meg „mod. mandat" (Gr. 4GG—7. .1.) infin. particip. és gornnd. Prol. 45. Gyarmathynál indic. imper. optat. infin. (Nyvm. I. 114.) Beregszászi megkülönböztetése egyezik a Dbr. gr.-val (Vers. 118.). Az igeidők dolgában a Dbr. gr. három aligmultja (fogok vala, fogék, fogék vala) páratlanul áll. V. ö. talán mcgcseldvé vala Kaz. Pály. emlék. Tgy. 1828. I. 49. 1. Hunfálvy P. szerint a tuda vala idom is előfordul. V. ö. M. Nyelvészet II. 466. 1. E pliil. közi. 1882. 399. Veress: Igemüszavak. Verseghy szerint „Hungarus imperfecto tantum in indicativo utitur" Prol. 44. Gyarmathy féligmultja a ,látok vala', irómultja láték (Nyvm. 214.). Beregszászi említi ugyan a kér vala-féle időalakot (Vers. 119.), de paradigmáiban mégis „fogok jövendőbelin" és ,fogni fogok'-féle két futurumot szerepeltet. Gyarmathy ezt a két indic. futurumot megszerzi egy harmadikkal: 1. majd eszem, 2. látok jövendőbelin, 3. látni fogok (Nyvm. 214. 1.). 4