Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1882

— 24 Gyarmathy „általváltoztató" ragja is csak CL, É: holtá, szenté, a két mássalhangzói végződés miatt (Nyvm. I. 49.). P. Minden jószágát pénzé tette. (Kárré vallottam. U. o. II. 56.) U. o. | Pénzel fizette | kardal vágta — de renddel, verssel, mert rendel- versel- igék (II. 121 —122. 11.). — Mégis: rendel előadhassuk II. 11. Beregszászinál ellenkezőleg a ragban a mássalhangzó a lényeges elem; a v, v-1 assilabicus postpositiók (Vers. 157—159. 11.). Renddel, karddal, kenddel mit Ihnen | bolonddá (u. o. 225.). A lát láss; fut: fuss imper. fejlődését a Dbr. gr. egy t-böl és sz (s)-böl álló elegyes hanggal akarja megértetni. (D. gr. 5, 97. 11.). Mondjuk-e, hogy Révainál magánál sem valósziniibb e jelenség hangtani felderítése ? Révai t-jéhez is csatlakozik h-féle adspiratió, mely a dentalis explosivából spiránst fejleszt: thé, szó (E. Gr. 702. 1.). 2. Gyarmathy, — Pereszlényi után, ki határozott befolyással volt reá — és Beregszászi a hangrend dualismusára fektetik a névragozás kettősségét: hasnak—tsebernek | várnak—szemnek (Nyvm. G5, Vers. 54.). A Dbr. gr. e felfogás ellen van (25. 1.), Révaival együtt, ki elméletben egy deklinaciót állapít meg „Ea in lingua nostra — proprie tantum unica est (E. Gr. 222. 1.). Latin schemára vonja ugyan a kasusalakokat, de tudja, hogy e ragok határozófélék — ezt tanítja Révai is. Verseghy Proludiuma 20 kasust számlál el. Gyarmathy ós Beregszászi 4—4 casusról tesznek említést, ám Gyarm. a birtokszó körüli elfogultságában, casus alakjainak számát 244-re teszi (Nyvm. 132.). A genitivus magyarázata teljesen ugyan nem helyes — az etymologia szempontjából kifogás alá eshetik, a Dbr. gr.-ban, ám az érintett oldaltól eltekintve, helyessége ma is kiállja a kritikát. Az u. n. génit, -é-jét a képzők közé veszi, magát a génit, alakot meg tovább ragozhatónak tanítja. Gyarmathy is tanítja a tovább ragoztatást — Nyvm. 102, 130. 11. — Pereszlényi után (Corp. Gramm. 439.1.)— de az <^é képzős voltára egyikök sem figyelmez még. Révai szerint is „genitivi nostri revera nominativi sunt" (El. Gr. 391.1.). A birtokos személyragokkal ugyan nem tud mit csinálni a Dbr. gr., érzi, hogy névmásfélék, de nem tudja bizton eldönteni, hogy birtokos névmások-e, vagy pedig személynévmások-e. Az utóbbi felfogást mégis plausibilisebbnek tartja. Ez Révainak egyik sarkalatos tana, s ö szívesen alá is irja a Dbr. gr. által adott ilyetén magyarázatát a birtokszónak: lentsém — lentse-én (El. Gr. 445. 1.) — a többi grammatikusok ellenében, kik a birtokos személyragot a birtokos névmásból eredeztetik, mint ezt Gyarmathy is teszi (Nyvm. 37. 1.).— Pereszlényi nyomán (Corp. Gr. 440. 1.). így Beregszászi is (Vers. 86. 1.). Révait nem elégítik ki a birtok négy-féle viszonyának a Dbr. gr. adta