Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1882

— 11 — A másik az <'ódik <^ődik-féle passiv igében túlnyomó ugyan a reflexív értelem „magábann a Dologbann kezdődő és végliezrnenö tselekedet vagy állapot" jelentése; de e cselekedetet állapotot is — hahogy a külső ok hatásának a jelzése kívánatos — rendesen, más külső tényező szokta eléidézni. Ez alapon ez utóbbiféle passiv ige bátran vetekedlietik a fönnebbi caus.-féle szenvedő igével, sőt ama alaki momentum, hogy az ik „a szenvedő forma végezetje" határozott elsőséget biztosit a reflex.-féle passiv igének a caus. képzésű felett; hiszen „az ódos ődös Igék tulajdon végezetje." (112. 1.) A caus. (helyesen mom.) képzésű igét különben is mellőzi a nyelv. Mellőzésére irányuló törekvés jelei az efféle helyettesítések is: azt mondják | megverődött, ütődött j meg van fogva, meg vagyon írva (111. 1.). Mégsem tartja kiirtandónak „már e most késő". Éljünk, „hol az egyikkel, hol a másikkal" (113. 1.). A Dbr. gr. a régi t.-es szenvedő igét voltakép csak degradálja. Első az <^ódik <'ődik-féle: tsalódom; második a t.-es záratom. Mind a kettőnek a végezetje az ik, ezt a magashangú igék ragasztékos formájának ind. praes.-beli többes 3. személye szolgáltatja (114. 1.). Nagyon világos tehát, ha ezen tétel, felfogás miatt egyik-másik ikes ige az egyes 3. személyben rövidséget szenved. Hiszen ha az ik-es többes 3. személyragnak s csakis ennek, inauguráljuk, arra ép oly kevés joggal tarthat igényt az ikes ige e. 3. személye, mint e. 1. személye az m-re. Álljanak itt emez adatok: ronilok romol (109. 1.) esz v. eszik, isz v. iszik (110. 1.) | evék evél, eve (u. o.) | verődjön v. verődjék | vettetne* v. vettetnék stb. Hangtani magyarázatok az igeragozás tanában. A hangtani magyarázat az igeragozásnál alig mozoghat az igető ismerete nélkül. Az igető ismeretétül függ ama magyarázat sikere. A Dbr. gr. néha meglepően helyes módszerrel jár el e czélra. A vagyok és leszek igét az ind. imperf. és part. praes.-beli alakjukban tekinti: vala, val-ó | lev-e, lev-ő; a tő „a gyökér" tehát: val- lév- v. lev. vagy csak le, ebből val-tam vol-tam | lev-tem lettem vagy le-: lettem (mint lő-: lőttem 11 lév-j lég-j légy | val-na, vól-na, volna ] lev-nék, lennek 11 lev-ni, lenni (80.1.). A megyek ige gyökere menék és menő alakjai utasítása szerint me vagy men (1'23. 1.). A rag f. e. 3. szem. kap-ja; a magashangú tépi tehát tép-je rövidülése (87. 1.). A hisz-visz-félékben a foglalóban az sz könnyebb kimondásért n-re változik, vagy inkább elesik és /i-nel pótolódik ki, hinne. . (99. 1.). A sibilansra végződő igék nem veszik fel az imper. jelét, de pótlásul megkettőztetik sziszegöjüket: olvass. Ilyenek a t.-es tővégüek is: hallgat, nevet, köt, fut. Ezeknél a t s-vé változik és „megkettőztetődik" hallgass .. Ez utóbbi jelenséget némely nyugati nyelvben észlelhető ama ténynyel 2*