Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1879

— 94 — E fizetési eszközök nem birnak saját bélértékkel, hanem egyszerűen papir, vagy hitelokmányok azok, a melyek bizonyos pénzösszegről, illetőleg tartozásról szólnak, s a mennyiben az elfogadó kibocsájtójuk iránt bizalommal viseltetik s velők tartozásait leróhatja, kisebb, nagyobb körben elterjednek, s több vagy kevesebb árkelettel birnak. Azon intézetek, melyek a pénzt és hitelt igy közvetítik, bankoknak neveztetnek. E munka körében szorosan nem tartozik a bankok leírása s igy csak röviden érintjük meg. A bankok Olaszországból veszik eredetüket. A középkorban főképen pedig a keresztes hadtáratok alkalmával Genua, de leginkább Yelencze ragadta magához a forgalom közvetítését. A vagyonos és megbízható jellemű velenczei kereskedők kezdtek foglalkozni a pénzérték becslésének és kiegyenlítésének üzletével, s miután ezen üzletek kezdetben leginkább vásárok alkalmával a nyilvános tereken, piaczokon szerepeltek, padokat kellett használniok, hol mértékeiket és a becsléshez szükséges eszközeiket fölállíthatták, a pad pedig olaszul „banca"nak neveztetik, innét származott a bank elnevezés, az üzletvezető pedig bankárnak neveztetett. Gazdag és nagy hitellel biró emberek voltak tehát az első bankárok, kik a nemes fémeknek, az érczpénzek belértékének meghatározásával, a pénzek súlyának egymás irányában való megállapításával s egymással való kicserélésével foglalkoztak. Velenczében többnyire zsidók gyakorolták ezen üzletet. Ezen bankárüzlet azonban nem sokára jelentékenyen fejlődött, s a bankok a hitelnyújtás különböző módja szerint többféle elágazással birtak: Első neme volt az Átirati bank (Girobank). Ez képezte az átmenetet a pénz és hitelkereskedés között. Az átirati bank lényege abban áll, hogy ugyanazon vidék, vagy város lakói érczpénzüket ugyanazon bankárhoz adják, és a fizetéseknél a hitelezőt a bankárhoz utalják, ki is az összeget vagy átadja a hitelezőnek, vagy ha ez is nála tette le pénzét, azt részéhez csatolja. Az átirati bankot követte a Letéti bank (.Depositenbank). Ezen bankok eredetileg csak őrizet alá vették a náluk letett pénzeket és értékes tárgyakat. A letéti bank természetes fejleményeként tekinthető a Jegybank. Legfontosabb bank volt a Leszámítoló bank (Discontbank), mely a váltók leszámítolásával foglalkozott. A leszámítoló bankkal párhuzamosan fejlődtek a Pénzbehajtási- és Folyó számla bankok (Incasso et Contocurrentbanken). Az előbbiek elvállalják üzletfeleiktől lejárt váltóik és utalványaik beszedését; az utóbbiak pedig üzletfeleiknek könyvükben folyó számlát nyitnak. Igy fejlődtek a Kölcsön- és Jelzálogbankok (Lombard- et Hypothekenbanken). A kölcsönbank kölcsönt ad ingó javakra, arany, ezüstre; a jelzálogbank pedid kölcsönöket ad ingatlanokra stb. stb.