Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1879

Minél fejlődöttebb valamely országnak kereskedése annál rendezettebbek bankjai vagyis hitelintézetei, melyek a pénzt és bitéit közvetítik, s ebben rejlik ezeknek nemzetgazdasági fontossága. A bankok gyöjték az elszóródott kis tőkéket oly egyénetői, kik azt előnyösen nem használják, és juttatják azok kezébe, kik azt gazdászati czélokra termékenyítőleg fölhasználják, mi által a termelés és haszonnal járó munkásság tetemesen fokozódik. A fönnemlitett bankok sorában ránk nézve legnagyobb fontossággal bírnak azok, melyek hiteljegyeket adnák át a fergalomnak azon nyilatkozattal, hogy a kibocsájtó kész bármikor törvényes érezpénzzel azokat beváltani, any nyit adván a bemutatónak vert pénzben, a mennyiről a jegy szól. Ezen jegy kibocsájtó intézeteket jegybankoknak, az általuk kibocsájtott jegyeket pedig bankjegyeknek s ellentétben az érezpénzzel papírpénzeknek is hívják. A nemzetgazdaságban s kereskedelemben mint lizetési eszköz s forgási közeg nagy szerepet játszik mindennemű papírpénz. Papírpénznek neveztetik tágabb értelemben minden bizonyos pénzösszegre kiállított, előmutatóra szóló s nem kamatos adós levél, melyen a kibocsátó megígéri, hogy azt vagy készpénzben teljes értéke szerint beváltja, vagy fizetésnek elfogadja. A papírpénzt igy értelmezve kibocsáthatja vagy az állam, s ekkor állampapirpénzeknek vagy csak papírpénznek neveztetik (Staatspapiergeld); vagy magánosak pl. bankok, s ekkor bankjegynek (Banknote) neveztetik. A papírpénz és bankjegy, mivel mindkettő papirosból van, sokak által összezavartatik és egy természetűnek tartatik. Gr. Lónyay Menyhért „A Bankügy" czimü nagybecsű munkájában a bankjegy és papírpénz közötti különbséget kövekezőleg értelmezi: A bankjegy egyszerű utalvány aranyra vagy ezüstre, és igy az érczpénznek nem helyettesitője de képviselője. Azért lehet pedig a bankjegyet az érezpénz képviselőjének nevezni, mivel minden fizetésnél, mely bankjegygyei történik, a fizető azon jogot ruházza át arra, kinek a bankjegyet fizetésképen átadta, hogy azt bármikor a fizetni képes banknál előmutatva, a bankjegyen kifejezett mennyiségű aranyat vagy ezüstöt fölvehesse és ennélfogva beváltásával a bank által tett Ígéretet érvényesíthesse. Ellenben a papirpéuz azon jegy, mely az azt kibocsájtó állam által fizetésképen kiadatik, nem képvisel arany-, vagy ezüstpénzt, hanem bizonyos mennyiségű értéket fejez ki, mely minden az államnak teendő fizetésnél azon értékben az állampénztárnál elfogadtatik, és ha még ehhez járul a parancsolt elfogadási kényszer, az az, hogy minden magányos köteles a fizetéseknél ezen pénzjegyet az azon kifejezett érték szerint elfogadni, az esetben a papir pénz az aranynak és ezüstnek helyettesítőjévé válik. A tapasztalás is igazolja,