Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1879

— 2 fi- — igyekeztek szerezni, e végből elnyomták a leigázottakat, leöldözték őket s biztosították maguk részére az egyedáruságot. Jól megrakodván nemes érczekből, tétlenségnek adták magukat, elhanyagolták hazájuk földmivelését; semmire engedték menni a mórok kifejlett iparát s nagyságnak tartották, hogy egész Európa az ő pénzüknek adózott. Olcsó levén az arany, mindannak ára fölment, mit érte vásároltak, s a külföldiek, kik őket a szükségesekkel ellátták, drágán adták el nekik czikkeiket. Spanyolország tehát nem állhatta ki a versenyt; a helyett, hogy kiviteli utakat nyitott volna, akadályozta a kivitelt, s minthogy nem rendelkezett belföldi terményekkel, melyekért a külföldi árukat becserélhette volna, aranyra volt szüksége, igy Spanyolország megbuktatta maga magát, mig másutt virágzásnak indult a kézműipar, itt a meglévő is megsemmisült; a munkás észrevette a lehetőséget tulajdon állapotán javíthatni, a termelés és kicserélés élénkült a nagy mennyiségű nemes érez által. Igaz, hogy előbb kevesebb pénzért több mindenfélét lehetett venni, de nem volt mit venni, mig most két világ nyújtotta bőségben az árukat. E téves nemzetgazdászati tan fölnyithatta volna Spanyolországnak s mindazoknak szemeit, kik csak az aranyat és ezüstöt tekintik mindenek fölött, azon nemzetet tartván leggazdagabbnak, mely legtöbb aranynyal bir. Szolgáljon mindenkinek intőpéldául Spanyolország, mert mig ő a fénylő nemes érezek mellett elhomályosult, s oly szegény lett, hogy jelenleg az európai népek között majdnem minden befolyását elvesztette: azon államok ellenben, melyek durva vasat s piszkos kőszenet termeltek, kovácsoltak s azt földolgozták, első helyre küzdöttek föl magukat. S még mennyi életbe került Spanyolországnak e téves rendszere! Egész nemzedékek temetkeztek a bányákba s haltak meg átkozódva, kik még a rabszolgaság járma alatt is jobb állapotra tehettek volna szert, ha az annyira háladatos föld gyümölcsöztetésére, az áldásos munkára adják magukat. Azon hatástól, melyet Amerika fölfödözése Spanyolországra gyakorolt, Európa többi államai sem maradtak menten. Angolországban az értékváltozás későbben jelentkezett s nem oly rohamosan. Itt a 17-ik század közepén a gabona értéke négyszer akkora volt, mint 1500-ban. Francziaország, Németország s Magyarország szintén nem maradtak távol ezen értékváltozástól és pedig különböző mérvben, Francziaországban 1580-ban egy hectoliter buza 70 gramm tiszta ezüst volt, tehát hatszor akkora mint a tizenötödik század végén. A 17-ik század első tizedeiben a gabona értéke még inkább nőtt, különösen Német- és Magyarországban, mit azonban nem annyira a nemes érezek nagy áramlatának mint inkább a huzamos háborúknak s az egymást követő