Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1879

— 2 fi- — rosz termő éveknek kell tulaj donitanunk, melyeknek következményei általános szükség, éhség és döghalál lettek. A munkabér a 16-ik században emelkedett ugyan, de nem oly arányban, mint a tárgyak értéke növekedett. Levasseur szerint Francziaországban s a szomszédos tartományokban a közönséges napszámdíj a 15-ik század végén 2 gramm t. ezüst volt, egy kőmives napszáma pedig 4 gr. 1572. a napszámdíj 6 grammra, a kőmives napi bére pedig 9 gr. t. ezüstre emelkedett. Ezen díjak azonban a nyomasztó drágasággal szemben igen csekélyek voltak, mivel ugyan ezen időben egy pint bor 10 gr. t. ezüst, egy szekér fa pedig 50 gr. t. ezüst értékű volt. Amerika fölfödözése után az ezüst és arany közti értékviszony folyton növekedett és pedig az utóbbi fémre nagyobb mértékben. Németországban az 1524-iki pénztörvény szerint az ezüst és arany viszonya ugy volt, mint 1:11*37; az 1624-iki pénzverési törvény szerint, mint 1: 12*58; az 1667-iki romai pénzegyezmény szerint, mint 1: 13*55; az 1728-iki lipcsei pénztörvény szerint, mint 1: 14*5, végre a 18-ik század végén e két fémnek egymáshozi viszonya nemcsak Németországban, hanem az egész nyugoton, valamint Magyarországban is ugy volt, mint 1: 15*5. Ezen értékviszony növekvését könnyen megérthetjük, ha Humboldt Sándor adatait szemügyre vesszük, melyek szerint Amerika fölfödözésétől egész a 19-ik század elejéig 44-szer több értékű ezüst mint arany termeltetett, sőt csodálnunk kell azt, hogy az ezüstnek ily tömege mellett az arany értékviszonya még magasabbra nem emelkedett. Két dolgot azonban, melyek megakadályozták az értékviszony nagyobb növekedését, nem szabad figyelmen kivül hagynunk: először a keleti kereskedést, mely temérdek ezüstöt nyelt el, mivel a keletiek a fizetéseknél az ezüstöt szivesebben fogadják; és másodszor, mert a mult században Európa összes államaiban a törvényes fizetési eszköz (valuta) az ezüst volt s igy a forgalmi eszközök vagyis a pénz nagyobbára ezüstből veretett. Humboldt Sándor a nemes ércztermelést az összes amerikai spanyol és portugál gyarmatokban 1492-től egész 1803-ig 29.235.975.000 frankra teszi. Ebből szerinte 27.200.000.000 frank Európába küldetett, a többi pedig részint Amerikában maradt, részint a többi világrészekbe vitetett. A nemes ércztömeg, melyet az amerikai bányák ezen hosszú idő alatt termeltek, a különböző időközökben nagyon változott, a nagy természettudós az egyes időszakokra az évi termelést következőleg állítja össze: 1492—1500 évenkint 1,312.500 frank összesen 10,500.000 frank 1500—1545 „ 15,750.000 „ „ 708,750.000 „ 1545—1600 „ 57,750.000 „ „ 3.176,250.000 „