Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1879

— 2 fi- — irja, hogy Semiramís királyné Babylonban Jupiternek templomot épitett, melyben valamennyi istennek szobrai tömör aranyból álltak. Sidon és Tyrus mesés mennyiségű aranynyal birtak s azért Babylon egyenesen arany városnak neveztetett. Perzsiában a király soha sem mutatta magát ünnepiesen másként, mint tiszta aranyból vert trónon, oly gazgad aranyöltözékben s ékszerekkel, hogy az ez által képviselt érték 12-000 talentumra vagyis 24 millió forintra beesültetett. Lydia királyainak Gigesnek és Krözusnak töménytelen aranykincsei, mint hagyományos közmondás egész napjainkig fönnmaradtak. A hajdankornak leggazdagabb ezüst forrása volt a Kaukazus hegység, Bactriana és a Spanyol félsziget. Tömérdek ezüstöt hordtak innen nevezetesen plioenicziaiak, karthagoiak és romaiak, az ott lakó népek annyit termeltek, hogy adójukat tiszta ezüstben fizették le. Spanyolország ezüstje szolgált eszközül Hannibalnak a romaiak legyőzésére; még most is mutogatnak ott bányákat, melyekből a nagy hadvezér a háborúhoz szükséges ezüstjét nyerte — állítólag 300 fontot kapott naponkint. Az ó-korban legalább az első századokban a nemes érezek ellenkező irányú forgalommal birtak mint jelenleg. Most Amerikából jönnek Európába s innét mennek Ázsiába: akkor Ázsiában voltak a legtermékenyebb bányák s onnan jöttek Görögországba, ítaliába, először lassan a kereskedés utján, később áradatként a hóditások által: A görögök saját hazájukban is termeltek aranyat és ezüstöt, de csak kis mértékben. Nagy Sándornak indiai hadjáratai által Görögországban annyira fölhalmozódott az arany és ezüst, hogy Demosthenes idejében a nemes érezek értéke ötször kisebb volt mint Solon idejében. Midőn a görögök után a világuralom a romaiak kezébe került, az összes nemes érezek tárháza Roma lett. A romai történetírók leírják azon töménytelen kincset, melyet a győzelemes hadvezérek Gallia-, Macedónia-, Előázsia- és Egyptomban viselt hadjárataikból haza hoztak; ehhez járult még a leigázott népek évi adója, a Spanyolország- és Afrikában elfoglalt arany és ezüst bányák jövedelme. E fölhozott adatokból kitűnik, hogy már az ó-korban mesés mennyiségű nemes érez volt forgalomban, azonban annak az utókorra átszármazott tömegét még közelítőleg is igen nehéz meghatározni. Ép oly nehéz azon kérdésre is szsbatosan válaszolni, hogy minő értékkel birtak kezdettől fogva a nemes érezek. Az arany és ezüst értéke Amerika fölfödözéséig. A különféle tárgyak absolut becsének meghatározása nemcsak a legnagyobb nehézséggel jár, de sőt lehetetlen is, absolut becscsel ugyanis egy