Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1879

— 2 fi- — téket képviselnek s mindenütt egyenlők: nincs arany és arany között különbség származzék az akár Kalifornia aranybányáiból, akár édes hazánk aranytermő hegyeiből; kerüljön elő az akár az arany folyó vidékéről, vagy mosassák a Maros fövényéből. E két nemes fém az, mely nem nagy mennyiségben s akkor is csak nagy fáradtsággal szerezhető s értéke mesterséges vagy tetszés szerinti szaporítás által nem csökkenthető. Növények jobb gazdászati művelés, nagyobb befektetés és gazdasági gépek segélyével tetemesen szaporíthatok s igy értékük leszállítható; ez azonban nem történhetik a szervetlen testekkel, nem lehet több vasat kibányászni, több kőszenet fölszinre hozni, mint a mennyi a telepekben találtatik, ez még inkább áll a két fennjelzett nemes fémre. Uj arany és ezüst telepek föltalálását korántsem nevezhetjük tetszés szerinti szaporításnak, s ezen uj telepek mellett a nemes érezek értéke nem hogy fogyna, sőt inkább emelkedik, mert ezek csakis a nagyobb szükségletnek tesznek eleget. Az arany és ezüst saját keménységgel is bir, mely czélszerü ötvözés által még nevelhető s igy mint forgalmi eszköz a gyors kopásnak leginkább ellenáll; ép ugy ellenáll a külbehatásoknak: a tüz meg nem emészti, a viz meg nem rozsdásitja, a levegő át nem változtatja, ha törés, zúzás vagy hevités által előbbi alakját elvesztené is, újra megint előállítható s ugyanazon alakra hozható. Arany- és ezüstön kivül érenyt is lehetne alkalmazni értékmérő gyanánt, a mint Oroszországban e század elején vertek is belőle pénzeket, de miután nagy értékének a külső tetszhetőség nem felelt meg, csakhamar visszavonatott a forgalomból. A gyémánt és más drágakövek sem alkalmazhatók pénzre, nem találtatnak ugyanis kellő mennyiségben s nem birnak egyenletes értékkel, értékük sulyjuk négyzetes arányában növekszik s igy tetemes értékveszteség nélkül kisebb részekre nem is oszthatók. Igy lett az arany és ezüst a legrégibb időktől fogva legáltalánosabb csereközvetitőnek elfogadva. Nagy értéket képviselt e két fém nemcsak azért, mivel belső hasznossági értékkel bírt, mivel abból ékszereket, drága edényeket és diszitményeket lehetett készíteni, hanem azon tulajdonánál fogva is, hogy már akkor az előre haladott nemzeteknél általános értékmérőként szerepelt, készpénz gyanánt szolgált s a szorgalmas és iparüző népeknél letéti tőkét képviselt. Az arany és ezüstből álló készpénz a bányász munkájának eredménye volt, ki hosszas és fáradságos munkájával termelte ezt. Azon áru tehát, mely készpénzül azaz általános értékmérőül volt elfogadva eredetileg, a munka eredménye volt és forgalomba jött az által, hogy azok, kik a bányászattal fog-