Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1874

— 58 — müvelésre alkalmatlan hegyoldalak, főleg Maina körül, Korontói Navarinig Görögországban annyira telvék ezen tölgy cserjéivel: hogy alig lehet rajtok keresztülhatolni.— Kedvezőbb helyeken azonban vannak 1—2' átmérőjű vastag törzsek is, melyek terjedelmes és sürü lombos koronájukkal 30—40' magasságra nyúlnak. — Márczius hóban a petés nőstények részint fiatal hajtások, részint leveleken erősítik meg magokat s egy hó lefolyta alatt borsónyi nagyságot érnek el ugy, hogy april hóban már szedhetők. — Ezen úgynevezett kermes bogyók kezdetben barna, azután zöld s lassanként piros szintiek. Szedését a nyájaikkal kóborló pásztorok, ezek gyermekei s átalán szegénysorsu emberek eszközlik, kik ugyané czélból még körmeiket is hosszúra növesztik, hogy a piréket könynyebben lekarmolhassák. — A gyűjtés igen fárasztó s alig érdemelne munkát, hacsak a pirék Görögországban s keleten, úgymint Tunis s Alexandriában a fez, a gyapjú s selyemkendők festésére nagyon keresett nem volna: minthogy egy szorgalmas szedő legkedvezőbb időben sem képes naponként 6 —10 unciát (50—60 drachmát) összegyűjteni. — A piréktenyésztést előmozdítandók, hogy az új hajtásokon gyakoriabbak legyenek, a cserjéket minden negyedik s ötödik évben meggyújtják. — Egy ily stremma — körülbelül egy napszámmal beművelhető tér — két-három év múlva 2 okka, négy év alatt 4—5 s öt-hat év alatt 8 okka kermes-bogyót termel.— A szedők pirékjöket — melyet prinokokkosznak neveznek, a Peloponnesus Nauplia és Kalamata kikötőibe viszik s itt áruba bocsátják. — Ha a kermes-bogyókat azonnal napos helyre vagy gyengén fűtött kemenczébe nem teszik, hogy a benne lévő rovart megöljék: az állatkák kimásznak s csak veresre festett üres takarójokat hagyják hátra. — Miután a bogyók tökélyetesen kiszáradtak, az árusok valószínűleg, hogy a szorosb vizsgálatot kijátszhassák, azokat durvább porrá törik, kis zacskókba öntik és az európai kikötőkbe, főleg azonban Alexandria, Tunis sLivornóba szállítják. Egész Görögországban évenként 20—30 ezer liternyit gyűjtenek. A legjobb minőségűnek okkáját 20 — 30 drachmáért adják (p. 36 kr.) — Finomságuk abból ismerhető meg, ha a bogyók nem lyukasak s barna-vörös porral telvék.— A poralaku-prinokokkosz csalás kikerülése tekintetéből, nem igen akad vevőre s a ve vésnél rendesen 10—20%-t levonnak belőle. A hamisítás főleg miniom vagy vörös szantalfával történik. — A görög kormánynak Parnassis s Mantinea tartományokból 1839-ben a kermes-bogyóért 4335 drachma adót fizettek '), = 1550 frt. 60 kr. o. ért. Legkitűnőbb festanyagot szolgáltat azonban szinte a félröpüek osztályához tartozó valódi vagy b i b o r pirék (Coccus cacti L.), mely M e x i k ó, Guatemala s Honduras államokban egy cactus fajon a nopal opuntián 2) >) V. ö. Dr. Bach 192. 193. 194. 1. s Leunis Botanik 1027. 1028. 1. 2) A nopal elnevezés az opuntia mexikói nevétől nopalnochotzli származott.