Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1874

— 50 — sort vagy bort, — Ez borminőségü szeszes ital, melynek élvezetét már a régi skandinávok a jövendő élet legnagyobb boldogságai közé számították Odin asztalánál ; még ma is szeretik azt észak népei s gyakran iszszák az oroszok, lengyelek, nyugati poroszok s svédek. Felső-Magyarországból is szállítanak külföldre. — Készítése következőleg történik. A mézet vízzel feleresztik, főzik s átszűrik (1 rész méz s 8 rész viz) tesznek azután hozzá (bár magában is erjed) egy kevés élesztőt vagy malátát, s beállítják mérsékelt meleg helyre (4- 15—20 Keaum.). Az erjedés tart 2—3 hónapig, mialatt a hordót folytonosan feltöltik. — Eltelvén ezen idő, a folyadékot lefejtik, tesznek hozzá vászon-zacskóba helyezve többféle fűszert mint szerecsen diót, koriandert, szegfűszeget, fahéjt stb. A fiatal mézbornak tisztán méz-ize van, jele, hogy a czukor mind nem szenvedett vegybomlást. Idővel ezt elveszti s annyira javul, hogy a jól kezelt ó-mézbort a legjobb spanyol borokhoz lehet hasonlítani, — a szesztartalmat kivéve, mely oly nagy mennyiségben soha sincs meg benne. — Ilyen mézbor azután hasonlít vegytani tekintetben is a szőllőborhoz, s átalán a legegészségesebb s legkellemesebb italok egyikének mondható '). — Víz helyett néha mustot vagy ó-bort vegyítenek vele össze. A közönséges sárga méz után barna, a fehér vagy világos sárga után pedig fehér mézbor nyerhető, mely utóbbi amannál jobbnak tartatik. A mézbor készítésére az augusztusi melegnapok legalkalmasabbak. Minél idősebb, annál erősebb s kellemesebb lesz. Már a görögök korában híres volt az idahegyi méz Krétában, és a hymettusi Attikában. Korunkban a narbonneit s chamouny-völgyit sajátságos ize s zamatja miatt dicsérik. — Az illatos rész, melyet a méh a virágból felszed, néha kábító s veszélyes sajátsággal bir, mint a trapezunti mézről ismeretes, mely főfájást, hányást s bizonyos kábulást okoz. Valószínűleg egy Rhododendron fajtól (Azalea pontica) van ez, mely a Fekete tenger partjain roppant nagy mennyiségben nő, s nyár kezdetén rakva van virággal. — Bizonyosan ilyen méz lehetett az is, melylyel Xenophon csatárai egykor megmérgezték magokat, miként ezt ő maga a tízezer visszavonulásának leírásában felhozza 2). Ezen állítás ellenében dr. Kocli Káról tanár, ki (1843.) a berlini tudományos akadémia megbízásából a „tízezer" görög csatár hires visszavonulási utvonala meghatározására utasítást nyert, azt állítja: hogy a méz meg volt romolva s élvezete ennélfogva lehetett káros következményű, és hogy valamint méheink tapasztalat szerint a honi mérges növényeket,például a piros gyűszűvirág (Digitális purpurea L.), maszlagos nadragulya (Atropa bella') V. ö. Csengeri-Johnston Vegytani Képek 2. köt. Pest 1857. 263. 264. 1. 2) V. ö. Xenophon Anabasis IV. k. VIII. fejezet 20. 22. sz. Lambert theatini ott járt szerzetes s Ainswort a kérdéses növényt, melyről az ottani méhek mézelnek, sárga virágú, oleandernek tartják.