Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1873

franczia akadémia két legjelesebb tagja Cuvier és Geoffroy St. Hilaire között e nézetre vonatkozólag kifejlődött s europaszerte figyelmet keltett, melyben azonban a győztes mégis az ellentétes nézet képviselője Cuvier maradt. E nézet felé látszik hajolni Kant is.

1) Hasonló értelemben nyilatkoztak továbbá: Baer, Goethe,

2) Okén, Decondolle Alfons stb., valalamint ily elmélettel találkozunk a Yogt által angolból fordított „A teremtés természettörténelme" czimü műben is. Az emiitett tudósok s azok nézetéből kitűnik tehát, hogy Darwin a gondolatot lényegileg készen találta, s csak tovább fejleszté, a mennyiben átalánositotta s minden szerveslényre kiterjeszté azt.

3) És e tekintetben oly pontosságot, a természet megfigyelésében oly éleselmüséget s rendszerének fölállításában annyi szakavatottságot és világosságot árul el, mely neki minden időkre nemcsak a legkitűnőbb természetvizsgálók, de a legmélyebben gondolkodó fők közt is első rangú helyet biztosit.

4) Rendszerének megállapításában mint első tényezőből, a szerves lények változékonysága- és alkalmazkodási képességéből indul ki, utalva azon tapasztalatokra, melyek a házi állatoknál észlelhetők. Ha az ember a növényeknél és állatoknál mesterséges uton változásokat hozhat létre, akkor a természet is fejthet ki ily idomító tevékenységet, mely a szervezet megváltozását eredményezi. Valamely állatpár utódai közt az ember gyakran különös tulajdonságokkal ellátott egyedekre akad, és pedig oly tulajdonságokkal ellátottakra, melyek által ezen egyedek tökéletesebbek, mint őseik. Az éghajlat, a talaj, az élelem befolyása, némely tagoknak használata és ez által erősödése, más tagoknak nem használata és ez által elsatnyulása,—mindezen körülmények sok befolyással lehetnek arra nézve, hogy ezen különös tulajdonságok az illető egyeseknél kifejlődjenek, s kiindulási pontul szolgáljanak uj fajok keletkezésére, mint ezt a tapasztalás tanitja. Hogy nincs a természetben sehol két teljesen egyenlő lény, sem a magzatok és szülék, sem a testvérek, sem az állatok és növények között, ez kétségtelen tény. Darwin egy hangyabolyból több hangyát egy másik ugyanazon fajú, mintegy tízezer hangya által lakott fészekbe tett át, s ezek az idegeneket mégis azonnal fölismerték s megölték. Ki a fecskét megfigyeli, midőn fiait kiröpülésük után éteti: tapasztalhatja, hogy az anya azokat legsebesebb röptében épen ugy meg tudja különböztetni, mint az ember megismeri saját gyermekeit. Tapasztalás bizonyítja továbbá, hogy a szerveknek fokozott használata vagy nem használata okul szolgálhat átalakulásokra. Margó T. pesti egyetemi tanár „proteus angvineus" nevű állattal, mely tüdőkkel és kopoltyukkal egyiránt el van látva, kísérletet tett erre nézve, a proteusok két élő példányát tartván évekig egy aquariumban, s meggyőződött, hogy igen kevés viz mellett a proteusok kopoltyui mindig elsatnyultak, mig tüdőik valószínűleg nagyobbak és vérdusabbak lettek; ellenben fris vizben tartva, a sorvadt kopoltyuk lassanként ismét ugy kifejlődtek, hogy négyszer-ötször oly nagyok és pirosak lettek, — mialatt a tüdők satnyulásnak indultak. Hasonlólag közvetlen befolyással bírnak a szervezet átváltoztatására a külső életviszonyok és föltételek, — minők a változott éghajlat, a talaj természete és a táplálék minősége és mennyisége. így Angorában nemcsak a kecskéknek, de a juhászebeknek és macskáknak is finom gyapjas ') Az 1790-ben megjelent „Kritik der Urtheils-Kraftban a többi közt ezt olvashatjuk: „Die Uebereinkunft so vieler Thiergattungen in einem gewissen gemeinsamen Schema, das nicht alléin in ihrem Knochenbau, sondern auch in der Anordnung der übrigen Tlieile zum Grundé Hegen scheint, — verstarkt die Vermuthung einer Virkliclien Verwandtschaft derselben in der Erzeugung von einer gemeinschaftlichen Urmutter durch stufenartige Annaherung einer Thiergattung zur anderen." 2) Mily nagy érdekeltséggel viseltetett Göthe hajlott kora daczára ez elmélet iránt, kitűnik Sorret következő elbeszéléséből: Montag den 2. August 1830. Die Nachrichten von den begonnenen Julirevolution gelangten heute nacli Weimar und setzten Alles in Aufregung. Ich ging im Laufe des Nachmittags zu Göthe. „Nun," rief er mir entgegen, „was denken Sie von dieser grossen Begebenheit? Der Vulkán ist zum Ausbruch gekommen; alles steht in Flammen, und es ist nicht ferner eine Verhandlund beigeschlossenen Thiiren." Eine Furchtbare Gesichte! erwiderte ich. Aber was liess sich bei den bekannten Zustanden und bei einem solchen Mmisterium anders erwarten? „Wir scheinen uns nicht zu verstehen," erwiderte Göthe. „Ich rede garnicht von jenen Leuten; es handelt sich bei mir um ganz andere Dinge. Ich rede von dem in der Akademie zum öffentlichen Ausbruch gekommenen, für die Wissenschaft so höchst bedeutenden Streite zwischen Cuvier und Geoffroy de St. Hilaire. Die Sache ist von der höchsten Bedeutung, und Sie können sich keinen Begriif davon machen, was ich bei der Nachricht von der Sitzung 19. Juli empfínde. Ich sehe aber zugleich, wie gross die Theilnahme der Französischen wissenschaftlichen Welt iu dieser Angelegenheit sein muss, indem trotz der Furchtbaren politischen Aufregung die Sitzung des 19. Juli dennoch bei gefülltem Hause stattfand. 3) „Die eigentliche Bedeutung der Darwinischen Zuchtwahllehre líegt darin, dass sie den Mechanismus auch auf die Bildungsgeschichte der organischen Welt als Erklarungsprincip zu übertragen sucht, und insofern ist sie ein Kind der Newtonischen Weltanschauung und gibt mir den von diesem eingeführten mechanischen Principien ein neues und weiteres Gebiet der Herrschaft." Huber, über Darwins Lehre. 4) „Was bei Darwin am meisten imponirt und wodurch er epochemachend wirkte, ist der erstaunliche Reichthum von empirischen Thatsachen, die ihm zur Verfügung stehen, der scharfe Verstand und echt naturwissenschaftliche Sinn, womit er sie behandelt und verarbeitet" Kari Baer.