Székes-Fejérvári Naptár, 1926 (50. évfolyam)
Szépirodalmi rész
Jogos kérdés. — Esküszöm, hogy mindig csak maga fog lakni a szivemben! — És mennyi házbért kell majd a papának fizetni ? Egy kis félreértés. — Kérek két font savanyu káposztát! — De hiszen azt ma már egy kilónak hívják. — Kilónak? Hát már a savanyu káposztát is elkeresztelik? Jó pálya. — Hát aztán mi akarsz lenni, fiacskám? Milyen pályára akarsz lépni? Mérnöki pályára? — Nem. — Orvosi pályára ? — Nem. — Hát mire ? — Korcsolya-pályára! A hálás védenc. — Mi az, mi az? Maga betör nálam? Mikor épen ma védtem magát a törvényszék előtt? — Kérem doktor ur ! Én becsülettel fizetni akartam a hálám kifejezéséül. Fityilje el a nótáját. Tanításra járt a cigány a plébánoshoz. Hát a Miatyánkot, Üdvözlégyet csak megtanulta nagy keservesen, de már a „Hiszek-egy“ sehogy sem ment a cigány kobakjába. — Mit csináljak veled? . . . Ugyan mit? — busult a pap. — Sohase vesédjik, tistelendé uram — vigasztalja a cigány, miközben előkészíti hegedűjét —, fityilje el a nótáját annak a Hisek egynek, egyserre eihegedilem. Nálunk többet adnak. Pista gyerek vendégségbe volt keresztszüleinél. Ebéd után megkérdi a keresztanyja : — No, kis fiam, hogy ízlett az ebéd? — Hűm — feleli a kis Pista —, épen ilyen rossz ételeket főznek nálunk is, hanemhát minálunk többet adnak ... Egyetlen hiba. — Neked nincs, csak egyetlen hibád. — És mi az? — Hogy az én feleségem vagy! Diákok meg a cigány. Nagy a sár. Pár diák javában dagasztja a sarat az országúton, mikor szembe jön velük egy cigány. — Ugy-e more nagy a sár, mi? —■ kiáltják feléje nevetve. — De kennyen csufolódnak az ifjú urak a hintóból — vágott. vissza a cigány. 5* HUMOR.
