Székes-Fejérvári Naptár, 1923 (47. évfolyam)
Szépirodalmi rész
53 A Vármegye háza. Irta: FEHÉRVÁRI. Az Isten Segedelmével Kilentzedikén Épültek Ezen Ezer Nyoltz Száznak, Tsinos Felnyúló Falai E’ Szép Vármegye Házának. Mint hatalmas griffmadárnak a kiterjesztett szárnya terpeszkedik egyszerűségében js méltóságos ffényességével a Vármegye háza városunk déli s'í fordulójánál. Óion süljének nemességét a múlt évben történt res'aurálfatása csak szebben, világosabban mutatja be a nyüzsgő világnak, amely mikor ezt a hatalmas körengeteget építették, bizony egészen más vala. Régi, fakult írás kaligrafikus betűi mesélik el, miként is épült föl az Urnák 1809. esztendejében „banderiá is és insurrectionális cassák felhasználása mellett, régi megyeház eladásából, nagy birtokosok önkéntes adományaiból és a domestica csssából“ Fejérvármegyének székháza. A csupa kő, tégla ■és cserépzsindelyből készült épület, melynek a telke a város belsőségének 6432 négyzetméterét foglalja el, 301.601 frt. 38 kr.-ba került ,,rénes pénzben.“ Hallatlan vagyont jelent ma ez a pénz akkori értéke szerint. Domíniumokat, ménesekkel és gulyákkal, kastéllyal, vadaskertié! ; utcasorokat palotákkal. S mindezt lelkesedéssel ajánlották meg a Vármegye rendei, hogy a főispánnak és alispánnak komótos lakás 10—10 szobával, konyhával és éléskamrával biztosittassék, azonkívül a Vármegye hivatalos tekintélyének és hatalminak megfelelőleg hivarali helyiségül: a földszinten a pénztárnak 3, a számvevőségnek 5, levéltárnak 5, telekhi tatainak 11, a második emeleten a jegyzőknek 3, ügyésznek 3, irodának 4, árvaszéknek 11 szoba építtessék. Azonkívül a telek hátulsó részén 14 börtön és a vizsgálóbírónak 3 szoba a vármegye és város területén netán garázdálkodó bűnösök megbüntetésére rendelkezésre álljon. / Hát bizony ebből már sok megváltozott. Az idő, az alkotmány, a köz- igazgatás változása a Vármegyét a múltnak csak dicsőséges árnyékává tették. Elvitték a birói hivatalt, el a telekülést, el — s ezt legutoljára — 1901 ben a börtönöket a törvényszék külön palotájába. Addig bizony ott zordonkodott a Simor-utcán a silbak, a börtönök őre éjjel-nappa’, hogy ugyan meg ne csúfolja a Vármegye és az igazságszolgáltatás tekintélyét a minden időkben .csak gonoszkodó tolvajok, hamisítók, s fokosokkal operáló virtuskodók í furfangja. Haj, haj ! más idők is voltak azok akkoriban. Hogy átgyurlák, átfino- i mitották a fránya kriminológusok az egész büntetőjogot! Talán bizonya sok javítástól lett olyan rossz az emberiség. Bizony-b'zony, mikor a bíró I bölcsességére bízott a törvény sok mindent, akkor szinte nem is volt annyi gyilkosság, rablás, csalás, fosztogatás, mint a mai ,.kiművelt“ korban. Annak a kornak emlékeit őrzi az ódon Vármegyeháza, s annak a kornak — nem is olyan régi kornak — lelkűidére vet világot az alábbi kis történet.
