Székes-Fejérvári Naptár, 1923 (47. évfolyam)
Szépirodalmi rész
54 ... A vnsgálcbirónak a szobiját ragyon megviselte már az idő vasi ga, illetve a sok delikvensnek és porkolábn k csizmája. Furt voit már a p dió imitt, amott, recsegett, ropogod a deszka. Porosak. füstösek a falak a sok pipa- és vallatáskon gyertya-füsttől. Ebben a szobában székelt a hetvenes években a városnak pentán becsületességü, külsőleg n ord, de szívre, kedéyre aranyos lelkű járás-birája, Bo;oss Mihály. Akkoriban a Vörösm&rty-tér vidékén míg nyitott volt a csatorna, s nem kövezett, de agyagos az ut. Különösen nehéz volt a közlekedés es"s időkben s még itt is legii fíább a Pokol (m i Bogyéy-ház) tájékán. Éne sétáit Borts« Mihály biró uram egy csöndes szomorkás délután. Hát hallja ám, h» sy' ugyancsak üti-veri a lovait, káromkcdik, crdiíozik egy kccsís, kinek megrekedt lisztes kocsiját nem tudták a lovai egyik kátyúból kiemelni. Megállt a biró, rászólt a kocsisra. No, ennek se kellett több. (Ak: or se voltak különbek a kocsisok!) Szegéry biró. Az is megk p'a a macáét!' Ö azonban csak csöndesen megfő:dúlt, s visszafelé ment, had’ vesződjék a kocsis a lovaival. De nem sokáig vesződött. Megjelent ám hamarosan három pandúr. Kettő megfogta a kocsis gallérját: gyerünk! egy pedig ott maradt őri?ni a lovakat, Be a megyeházéra. Hátra a birói kamrákba ! K pálódzó, ordítozó Varga Kiss Bálintnak ugyancsak elhült a szája, mikor rmgas birói székében meglátta az ő utcai háborgatóiát, akiről előbb ugyancsak iparkodott leszedni a keresztvizet. — Ismersz-e engem ? — mordult rá a bi»ó. — Ne em | — hangzott a bizonytalan válasz. — Nem ismered a király óráját, ? te gaz állat-pribék? — Jaj ! kegyelem ! — Hogy hívnak ? Hallgatás. A delikvens úgy okoskodott, hogy bizonyára jobb lesz neki ha az ismeretlenség homályában maradhat, hát bölcsen hallgatott. — Mit, te nem vallasz ? János ! — hangzott az erélyes kiáltás. Erre meg is jelent a János, aki jámbor peyével ellentétben nem igen iparkodott jámbornak mutatkozni. — Állítsa ezt az embert a sülyeaztőre ! Odaprndőritette ám a János isírázsa mester a vádlottat egy kis négy- szögű ablakformára ott a padlón, s várta a további parancsot. Ugyan akkoriban már el valának törölve a kínvallatásnak k próbált eszközei, — Boross biró uramnak bizonyára mélységes szomorúságára, — de tudta bizony még a kemény nézésű biró Huszty országos feőbirónak Jurisprudentia practicájából a kínvallatás minden praktikáját. Ennek pedig' első stádiuma lévén a kínvallatással fenyegetés és ijesztés a birú részéről, — ezt azon módon meg is tette. A magát megbikacioló nyakas magyar azonban nem hajlott. Következett a második sUdium: fenyegetés bősz arccal és szigorú mozdulat kkal a hóhér által, akit bizeny ez alkalommal a szent cél érdekében hivata béli álhsának csorbulása nélkül a torzenborz János mester helyettesített. De ha már bent volt, ettől sem ijedt meg a kemény kocsi«.
