Székes-Fejérvári Naptár, 1916 (44. évfolyam)
Szépirodalmi rész
80 A péchés ember. Már sokan megírták, sokan elmondták magukról, hogy „Én vagyok a leg- pechessebb ember a világon“. Pedig dehogy is ők. Én. Én. És háromszor aláhúzva Én. Hiszen már a születésemben is pechem volt; hogy egyáltalában megszülettem. És ez a pech olyan hü élettársam maradt; még ma sem hagyott el. Mikor kis diák vokam, már megmutatta a fogafehérét a pech. Mindjárt stande pede az első osztályban — megbuktam. A másodikon nagy nehezen keresztüljutottam, a harmadikban megbuktam, a negyedikben — majdnem keresztülmentem, de ott is a pech volt az oka, hogy tanítóm annyira megkedvelt, hogy „nem akart“ átereszteni. Valami nagynehezen 4 reált elvégeztem, már az ötödikbe nem vettek fel, mert olyan pechem volt, hogy akkorra már — szakállam nőtt. Igen tisztelt hölgyeim és uraim! Láttak önök már V-ik reálban egy szakálla! megáldott férfit? Én nem. írnok, dijnok, vagy ilyesmi valami szerettem volna lenni, mert dolgozni nem igen akartam (ez is pech), de akárhol jelentkeztem, mindenütt ezzel fogadtak. — Nagyon sajnálom; csak öt perccel jött volna előbb, most elkésett. Majd más alkalommal. Felhajszoltam minden néven nevezendő atyafiságot protekcióért, ott is pechem volt. — Szívesen megtenném édes öcsémuram, de éppen tegnap voltam a tanácsos urnái, iskolapajtásom volt, és a feleségem unokatestvérének, a mamája nénjének a fiát ajánlottam neki. Erre nekifeküdtem az újságnak böngészni, még ebben is üldözve a pechtől. Kerestek abban jó főzőnőt, bonnet, hirdette magát benne maszirozóné, kitűnő mosóné, eladásra kínáltak ócska jól hangolt zongorát, és tiz hold príma földet, mindent a világon hirdettek, csak éppen nekem való állást nem. Mit kerülgessem a dolgot, mit cikornyázzam, egy napon álláshoz jutottam. Egy bankszövetkezet alkalmazott cimiró gyanánt, Ígérve ezer cimért 5 koronát. Hisz ez miniszteri fizetés. —- No most távozott tőlem a pech, gondoltam magamban, és lázasan írom a bankban címeket. Éppen amikor a 746-ik cimet irom „Nagyságos Tojáss Vendel reform, káplán urnák Szutyoró, u. p. Katymag, Zólyommegye“, — lép be két úriember, más néven detektív, utána még két úriember, más néven államrendőr, és nehány barátságos szó váltása után a főnök urat, a vezérigazgató urat, a könyvelő urat már — vitték is. Szinte megkönnyebülve lélegzettem fel, mikor láttam, hogy a pechem mégsem hagyott el. Node hamarosan álláshoz jutottam egy kávéssegéd jóvoltából. Raktámok lettem egy tojás nagykereskedésben.
