Székes-Fejérvári Naptár, 1916 (44. évfolyam)
Szépirodalmi rész
53 A magyarság és a háború. Irta: Turmayer Gyula. Még a világháború közepén vagyunk, s ki tudja, hogy mily messze van a béke, mely hivatva lesz a harcbanálló kulturnemzetek rettenetes gyűlöletét legalább is — enyhíteni. A jövő képe egyelőre bizonytalan, de a lefolyt hónapok, eredményeként azt már most megállapíthatjuk, hogy e rettenetes tusa nemcsak a világ külső képét, hanem az emberiség bensőjét, gondolkozását, politikai és sociális elveit is teljesen átformálja. Az a lojalitás, mellyel Magyarország a trón iránti feltétlen hűségének fényes tanujelét adta s az a pénz és véráldozat, melyet népünk nemcsak országunk hanem a monarkia fenmaradásának érdekében is hozott, kell, hogy megteremjék gyümölcseiket. Kell, hogy a háború nemcsak Ausztriávali eddigi viszonyunkat, hanem belső gazdasági és kulturális életünket is kedvezően befolyásolja. A magyarság ereje, összetartása és hatalma a legimpozánsabb módon megnyilvánult s bebizonyosodott, hogy az erős magyarság a monarkia épségének legnagyobb biztosítéka. A háború alatt megnyilvánult erőnk az utolsó egy-két évtized megfeszített munkájának volt eredménye. Az a gazdasági fellendülés, melyet keserves és kitartó munka árán tudtunk csak megteremteni, a háború alatt megtermetté gyümölcsét. Magyarország mezőgazdasága megmentette Asztriát és Németországot is .a kiéheztetéstől, gyermekkorát élő iparunk pedig számottevő módon járult a hadsereg ipari szükségleteinek kielégítéséhez. Mennyivel többet, szebbet és jobbat produkált volna, ha e háború legalább tiz évvel később tör ki, mennyivel erősebbek lettünk volna, ha már ma is, midőn gazdasági programjaink megvalósításának legelején állunk, ily nagy mértékben hozzájárulunk a győzelem kivívásához. A háborúnak reánk nézve meglesz az az nlőnye is, hogy uj lökést ad gazdasági fejlődésünknek, uj, helyesebb irányokat jelöl ki s biztosabban kialakul előttünk az ut, amelyen haladnunk kell, hogy ideálunkat: a gazdaságilag erős és független Magyarországot megteremthessük. A háború több józanságot, önálló gondolkodást s érettséget teremt, mint a béke talán egy évtizede. A magupkrautaltságunk megtanít bennünket saját erőnk megbecsülésére, a küzdelem ezernyi nehézsége megkedvelteti a kitartó munkát s a nagy néptömegek előtt bebizonyosodik, hogy minden ország erejének, hatalmának, gazdaságának a lakósság szorgalma és munkája veti meg' alapját. Magyarország legnagyobb átka mindenkoron a politika volt. Földmivelő állam lévén népünk nehezen emelkedett a nyugati országok népei műveltségének színvonalára s mi még mindig lényegtelen belpolitikai kérdések megoldásába, együgyü politikai kérdéseken való rágódásba öltük erőnket, midőn a szomszédos népeket már az újkor közgazdasági és szociális eszméi hevitették.
