Székes-Fejérvári Naptár, 1916 (44. évfolyam)
Szépirodalmi rész
54 így, a háború pusztító lángjai közül nézve, ma sok oly küzdelmünk tűnik fel céltalannak, melyek megvívására csak egy-két évvel ezelőtt is annyi energiát, erőt pazaroltunk. A háború uj irányokat teremtett. A régi politikai szólamok (majdnem „smoncát" Írtam) kopottaké, üresekké váltak. Politikai szótárunk szavai közül a legtöbb elértéktelenedett s már most bizton megjövendölhetjük, hogy a háború utáni idők ésszerűbb, reálisabb politikai irányzatokat fognak teremteni. Ez; a háború a gazdasági erők háborúja. Ezt a háborút nemcsak vérrel, bajonettel, puskával, negyvenkettőssel, hanem gazdasági erőkkel, iparral, földmiveléssel, kultúrával vívjuk. Bár e szó „kultúrával“ szinte nevétségesnek tűnik fel, mert hisz' hogyan lehetne kultúráról beszélni akkor, midőn a müveit nyugat hatalmas nemzetei ily fékevesztett dühhel törnek egymás ellen, de — sajnos mégis igy van. A fejlett ipar, kereskedelem, a fejlett és modern földmivelés fejlett kultúrát jelent, s azok a népek, amelyek a legnagyobb mértékben érték el termelési ágaik fejlődését s ennek alapján a magasabb kultúrát, a harctéren is a legerősebbeknek bizonyultak s legtöbb reményük lehet a végleges győzelem kivivására. Ily óriási gazdasági küzdelem után csak gazdaság-politikai irányzatok következhetnek. Vörös vonallal választ el bennünket a háború a múlttól s már ma méhében hordozza azokat a nagyszerű problémákat, amelyek megoldásra várnak. Az első és legnagyobb probléma mindenesetre gazdasági önállóságunk és megerősödésünk biztosithatása lesz. Ez első feladatunk, melynek megvalósítása után sok oly kérdés fog magától megoldódni, melyekre eddig — bár eredmény nélkül — oly sok erőt áldoztunk. A „munka“ válik a népek jelszavává s a munka lesz hivatva a mi népünk boldogulásának, sociális bajai orvoslásának is ép úgy mint a jövő világbékéjének alapjait megteremteni. A háború bebizonyította, hogy Magyarországra a népek harcaiban nemcsak nagy feladatok várnak, hanem a magyarság tényleg rendelkezik is az erőkkel, amelyek képesítik, hogy a harcot a siker legteljesebb reményével felvegye. Ha a magyarság teljes erejét jövő gazdasági megerősödésének kivívására fordítja, és ha az ország erejét a jövőben is nem forgácsolják szét badar politikai küzdelmekkel, hanem az öntudatos és kitartó nemzeti munka válik uralkodó jelszóvá, úgy felépül majd az a magyarország, melyet egyker Széchenyi István megálmodott. A mi esküvésünk.., Amikor a lelkem ölelte a Tiéd — Az volt a mi igaz, szent nagy esküvésünk, Körülöttünk halkan összesúgtak a fák Édes boldogságban fürdőit a lelkünk. Akkor ismertük meg mi a boldogságot... Keled a kezemben, virágok közt jártunk, A mi lelkünk csak a napsugarat látta, Pedig vihar készült lenn a láthatáron. Az volt a mi nászunk, csendes eljegyzésünk... Ünnepé harangszó vad vihar haragja, S mikor felébredtem mámoros csokidból Köriöttem minden virág letarolva . . . Az a nap volt a mi elválásunk napja. . „ Azóta egyedül járom a világot, Hajtanak, kergetnek mint nyugtalan vándort Az Élet utján a szertefoszlott álmok .. „
