Székes-Fejérvári Naptár, 1913 (41. évfolyam)

Szépirodalmi rész

75 haltak meg Ilma boldog álmai. A sok szenvedés ágyba döntötte szegény Ilmát,, kinos láz gyötörte, nem hagyhatta el kórágyát. Fiatal életereje megharcolt a rom­boló betegséggel, de elméjére sötét fátyol borult. Élőhalott volt. Nagyanyja vele szenvedett. Elvitte a legelőkelőbb elmegyógyászokhoz, de mindegyik odanyilatko- zott, hogy csak egy ahhoz hasonló rázkódtatás adja őt vissza önmagának, mint amilyen elborította elmevilágát. A szegény nagyanya mindent elkövetett, de unokája szivére gyógyulást, irt nem talált. Örömre-örömöt szerez Ilmának, csakhogy feledve legyen a bánat, a szenvedés. A kertben lágyan suttog a szellő, a dalos madárkák édesen csevegnek,, az enyelgő játszi napsugár, a mezők zöld puha bársonya, a virágok illata, semmi­semmi sem hoz örömöt Ilma zokogó lelkére. Fehér ruhájában, mely festőién omlik, szép tagjaira, kibontott hosszú, szőke hajával jár-kel, senkihez sem szólva. Csen­des, nem bánt senkit, a faluban tiszteletteljesen kitérnek az utjából, hiszen min­denki ismeri életének tragédiáját. Ott áll most is házikójuk előtt. A repkény kúszó indája koszorút font már­vány homloka körül. A nyugvó nap egy ragyogó fénykévéje éppen oda vetődött, feje fölé. Olyan, mint egy szenvedő martyr, olyan, mint egy szent, az oltárképen^ IV. Ezalatt Bánlaky és Malvin szintén keresték a szórakozást, feledést. Mert Feri szive is szenvedett. Nem birt rá varázszsal a vagyon. Lelke, mely sohasem érezte még magát egyedül, mióta Ilmát ismerte, most üres örömtelen volt. Ilma betöl­tötte életét, érezte, hogy e szerelem a legjobb, a legnagyobb boldogság, mit az- élet adhat neki. Volt e mély érzésben valami ; érezte, tudta, hogy ha ez érzést az élet bárminő változása kiölné leikéből, akkor az élet alá fog szállani értékében,, és mégis-mégis eldobta e boldogságot magától. Lelke üres. Malvin szerelme teher volt számára. Bármerre ment, mindenütt Ilma magas alakja, sápadt arcával és könnytelt szemeivel lebegtek előtte. Bejárta fiatal nejével Svájcot, megnézte Salz­burgot, mely körülzárva az Alpesek impozáns hegytömegétől, gyönyörű völgyben a Salzach vize öntöz. A zugó folyócska mindkét partján terül el páratlan szépségé­ben e régi város, huszonnégy dombjával és templomával, melynek tornyaiból örö­kös harangbugás dicséri az Urat. Máskor a természet ily megkapó szépsége meg­ragadta lelkét, most szomorú benyomást gyakorolt rá ez is. Megnézte a messze földön nevezetes, csodálatos harangjátékot, mely kétszáz év óta folyton működik s naponta négyszer szólal meg, minden hónapban más-más darabot játszva. Épen KÁUÉJEA FIUMEI KÁVÉBEHOZATAL SZÉKESFEHÉRVÁR, Barátok épülete. Telefon 250. Tessék árjegyzéket kérni! Telefon 250'

Next

/
Oldalképek
Tartalom