Székes-Fejérvári Naptár, 1913 (41. évfolyam)
Szépirodalmi rész
73 A szülők boldogan adták beleegyezésüket. Az eljegyzés fényes volt. Ebben a jókedvű mámorban része volt a család minden tagjának, még a cselédségnek is, mely a vőlegény bőkezűsége folytán gazdag borravalókban részesült. Az esküvő két hétre az eljegyzés után volt kitűzve. Ezen idő alatt Bánlaky nem is annyira lángoló, mint inkább udvarias vőlegénynek bizonyult. Fölényét mindig éreztette a családdal. Kitünően értett a Malvinnal való bánásmódhoz. Sohasem mondotta: igy akarom! inkább csak annyit mondott: ez igy szokás. És Malvin meghajolt intelligenciája előtt. Mátkaságuk utolsó napjaiban bemutatta Feri menyasszonyát édes anyjának is. Ez volt Malvin mátkaságának legkínosabb napja. Malvin fantáziájában Feri édesanyja a tipikus mágnásasszonyok mintaképe volt, ki visszavonulva a polgári élet zajától, ősi kastélyában a család feudális tradiciai ápolásának szentelte életét. Mily kellemes volt azonban a csalódása, midőn jövendő anyósában egy jólelkü, bőbeszédű vig kedélyt talált, aki nagy érdeklődéssel várta már fia választottját. Mág- nási vérét a sürü cigarettázás és a beszédjébe kevert sok idegen idézet árulta el. Szívesen fogadta jövendő menyét, ámbár valljuk meg, lelkében csalódva, mert egészen más úrnőt óhajtott ő az ősi kastélyba. De a körülmények kényszerítő hatása alatt meg kellett hajolnia. Fia esküvőjére megígérte megjelenését azzal a titkos elhatározással élve, hogy nem vegyíti össze ősi kék vérét a pénz-arisztokráciával. Bánlaky remegve várta-várta esküvője napját. Valami kinos előérzettől gyötör- tetve. siettetni óhajtotta volna azt. Félt, hogy visszajön az intézetből Ilma, vagy találkozni fog nagymamájával, és akkor mit mondjon ő, ki szivvel-szóval lekötöttje volt már Ilmának. Végre eljött a nagy nap. Lázas készülődés folyt a Rózsavölgyi kastélyban. A menyasszony vagyontérő ruhájának csodájára járt az egész környék. Hozományul megvette Rózsavölgyi a vőlegény kastélyát háromszázezer koronáért, mely már-már az uzsorások kezébe került, azonkívül ugyanannyi készpénzt adott leányának. A fogatok egész sora gördült a székesegyház felé, utánna a kiváncsiak egész serege. Ki vette volna észre a tolongásban azt a halványarcu leánykát, ki egy ősz matrónát vezetett szintén a templomba siet nem annyira a kíváncsiságtól ösztönöztetve, hanem hogy hálaimát rebegjen az ég urához, vizsgájának szerencsés letétele felett. Mondanunk sem kell, hogy a karcsú szép alak Ilma, ki most érkezett meg vizsgájáról. Nagyanyja eléje jött a városba, hogy minél hamarabb ölelhesse kedvencét. Egyik sem tudta, kinek az esküvőjére gördülnek a fényes fogatok. Ilma az intézetben mit sem hallhatott szerelmeséről, mert a szigorú rendszabályok szerint férfival, ha még az vőlegénye is, levelezni nem szabad. A nagymama pedig csendes visszavonultságában mitsem hallott a külvilág eseményeiről. Csendesen, ájtatosan imádkozott mindakettő, midőn a fényes nászmenet mellettük elhaladt. Tartsd továbbra is lesütve szép szemeidet szegény leányka. Imádkozzál csak tovább, mert lelkednek minden erejére szüksége leend. Tán szive hevesebben dobogott; megérezte, midőn Bánlaky elhaladt mellette
