Székes-Fejérvári Naptár, 1912 (40. évfolyam)
Szépirodalmi rész
98 Sajnos, ma már oly kevesen vannak, kik tudnak lelkesülni. Érzelem, lelke- sültségl ezek elavult frázisok, divatból kiküszöbölt cikkek. Ezek az érzelmek ma már szánalmas mosolyt ébresztenek. Mi azonban visszaadjuk nektek, kik tán többre becsülitek összehalmazott kincseteket hazaszeretet lelkesedésénél e szánandó mosolyt ; gazdagabbak vagyunk mi lelkesedésünkkel, mint ti kiszáradt szivetekkel kincsetekkel. Szállásunkig folyton a látottak vissza-visszaidéző bámulataival voltunk elfoglalva. Kitűnő étvágygyal elfogyasztott ebéd után a másnap megtörténendő esküvőm tervezgetéseivel voltunk elfoglalva. Sietnünk kellett ; barátaim ideje rövidre volt szabva én pedig esküvőmet nélkülök megtartani, sem pedig egyedül haza menni nem akartam. Miután a másnapra mindent elkészítettünk, kifáradva pihenőre siettünk. Másnap első dolgom volt ismét édes anyám sírjához sietni, hogy ott Erzsi- kémmel találkozzam. 0 már várt reám azon igéző, bánatos mosollyal, mely szép arcának sajátja volt. Megkérdezve egymást a lefolyt nap óráiról, egybekelésünk boldog tervezgetéseivel voltunk elfoglalva. Szende pirulással hallgatta Erzsiké sürgető előkészületeinket, miközben lakásáig kisértem őt, hogy mindent gyorsan elrendezhessen, mert délután 4 órára volt kitűzve esküvőnk. A boldogság szárnyain repültem barátaimhoz vissza s délután a kitűzött időben felbokrétázott kocsival mentünk Erzsikémért. Megható volt egyszerű, szerény kis lakában azon barátságos fogadtatás, melyben részünk volt. Virág mindenütt, amerre a szem tekintett. Ő pedig menyasszonyi ruhájában, mely egyúttal utazó ruhának is készült, meghatottságtól könyező szép szemeivel — egy isteni teremtés ! Leborulni szerettem volna előtte ; barátaim sürgető szava azonban nem engedett időt erre. Siettünk tehát a kocsikhoz. Rövid félóra és Erzsiké az enyém volt örökre, elválaszthatatlanul. Otthon aztán dus lakoma várt reánk. De csakhamar ütött az óra bucsuzásra. Barátaim tovább utaztak Erdély többi nevezetességeit, szépségeit felkeresni ; én pedig miután tőlük egy-egy meleg baráti kézszoritás után elváltam, kis feleségemmel még egyszer kisétáltunk édes anyánk sírjához, hol fogadást tettünk, hogy ezentúl minden évfordulón elzarándokolunk e szent helyre, hol két boldog szív egymást feltalálta. Még aznap vonatra ültünk, mely visszavitt bennünket Pozsony szép városába, mely eddig oly rideg és barátságtalan volt számomra, de ezentúl az üdv és menyország otthona lesz. Áldani fogom örökké a percet, mely a haza szent eszméje által boldogságomhoz vezetett. Ha reményeid megcsaltak, ha ifjúságod barátjaiból végre nem maradt egyéb, mint sírok és szomorú tapasztalások: akkor el ne feledd oh szív, hogy halandó vagy s légy nyugodt. * Néhány hideg kíméletlen szó s egy egész életnek dus reményei elfonyadnak.
