Székes-Fejérvári Naptár, 1912 (40. évfolyam)

Szépirodalmi rész

89

A sápadtképü asszony elmosolyogta magát és megszólalt :

— Maga magyar, én is az vagyok, de korán elkerültem hazulról.

A melle hörgött alig birt beszélni. Arcán rettenetes fájdalom tükröződött vissza.

— Sopronban születtem, maga hová való.

— Budapestre.

— Megérzik a beszédjéről . . . Komisz élet van itt künn.

Az öreg német visszajött.

— No meg van ? kérdezte a bozontos szakálu.

— Meg, hogyne volna meg . . . Nem ettek kefét, hogy privát helyre menjenek, mikor itt olcsóbbért és kényelmesebben alhatnak . . .

— Az Isten áldja meg szólt az asszony.

— Semmi ez, mondom, ne köszönjék emberek vagyunk. Engemet is érhet baj, a másikat is, jól esik nekem is ha segit valaki rajtam mondta az öreg. — Aztán jó lessz — fordult a bozontos szakálu felé — ha felmegy a hálóterembe és elfoglalja az ágyat, mert később a jó helyeket mind elfoglalják.

— Ő is jön velem? — szólt a borzas szakálu és asszonyára mutatott.

— Nem ő itt marad — szólt az öreg — valahogyan majd becsempésszük. Ne féljen no, nem lessz baj. A mindenes kap egy hatos borravalót, aztán majd befogja a száját.

Ezzel odafordult az asszonyhoz és halkan a fülébe súgta.

— Különben úgyis a kezemben van ez a mindenes. Lopott aztán fél, hogy elárulom.

— Úgy? . . . Milyen jó maga. — Mondá könnyes szemmel az asszony. A fiatal lengyel hátra fordította a székét. Megunta már, amit az oroszok

beszélnek, odaült közénk.

— Hogy vagy te nihilista ? kérdé tőle tréfásan az öreg.

A lengyel a vállát vonogatta, ami azt jelentette, hogy jobban is lehetnék.

— Megy a munka, megy? . . . Hol dolgozol?

— Ott az épületen a móló mellett — felelte a lengyel.

— Tehát visszamentéi oda?

— Vissza, megadták amit kértem.

— Két forintot naponta ?

— Akkor te nagy ur vagy . . . Fizess egy pohár sört.

— Ne tréfázz, mert elhiszem.

— Ja persze — mondta gúnyolódva az öreg — én nem vagyok forradalmár.

Ezeknek a kutyafejüeknek fizetsz.

— Nincs pénzem.

— Gazember vagy, elkártyázod . . . Jólvan no, lesz ez még máskép is.

— Kinek spóroljak — mondta a lengyel — senkim sincs a világon.

— Akkor nincs otthon keresni valód?

— Hát nincs, nincs.