Székes-Fejérvári Naptár, 1912 (40. évfolyam)

Szépirodalmi rész

Mire egy órácskát elpoharaznak, akkorra már felhangzik a nóta : Ityóka, pityóka . . .

A nótázásra előkerül Bödös uram is a szomszédból, mert hát mellesleg szólva, az se veti meg a jókedvű társaságot, még hozzá boros poharak közepette. Ekkor már eldalolták a nóta javát, igy neki nem maradt egyéb, csak a vége.

Most megint akadékoskodik valaki. Hát ki lenne más, mint az asszonyok. Meghozták a friss ennivalót. Olyan pirosra, ropogósra sült kacsa, hogy a király ha mindig olyant enne, sohase halna meg.

Azonnal fel is tálalják és falatoznak. Nem igen kináltatja magát egyik se, mert mindenkinek jó étvágyat csinált a bor.

Evésközben pedig elhallgat a nóta. A helyett politizálnak.

— Tuggyátok-é, mi újság Pesten.

— Tuggya fene — veti rá a feleletet a veje — csak annyit tudok, hogy gonosz a világ.

— Gonoszak ám az emberek — mondja a gépész látható szakértelemmel.

— Gonoszak az urak — fejezi be Bödös uram általános helyeslés közben. Mert ha gonosszak nem volnának, akkor többet gondolnának a szegény emberrel.

Erre elborul a lelke mindenkinek. Komoly arcok merednek a pohárba. Eszükbe jut minden keservük.

Nemrég halt meg a jó öreg Pécsvárady József tiszteletes ur. Papot kellene helyette választani, de nem tudják kit válasszanak. Sokáig vitatkoznak azon, hogy ki lenne jó, mire megállapodnak abban, hogy ha a gépész papnak tanult volna, az épen jó lenne, mivelhogy nagyon szereti a pincekulcsot De meg szónokolni is tud, úgy mint egy igazi pap.

— No fiam, mutasd meg mit tudsz? biztatja az öreg.

A gépész előbb leönt egy pohár bort, mind a két oldalról megtöröli a száját, azután négykézláb felmászik a szószékre, vagyis a legnagyobbik hordó tetejére. Pózba vágja magát és (ha kakas volna, kukorékolna is egyet), azután elkezdi saját szerzeményű versét szavalni.

Bus a magyar, bus is marad örökké,

Nem terem a hegyoldal se bort többé.

Ha terem is hébe-hóba egy akót :

Ki vetik a tengernyi nagy adót.

Persze, hogy megéljenzík. Az öregnek még a könnye is kicsordul, úgy őrül tudományos fiának.

A veje meg is rója ;

— Lássa, lássa, ha kitanittatta volna, most megválasztatnánk papnak, aztán idővel még képviselő is lehetne belőle. Hiszen ennél ostobább embereket is beválasztattak már.