Székes-Fejérvári Naptár, 1911 (39. évfolyam)
Szépirodalmi rész
106-— Nem én, ehun a bilét, megfüzettem a helyemet . . . többet meg nem füzetek. A kocsiban nevetett mindenki, csak az öreg ült komolyan a helyén. A fináncnak meg kipirult az arca a méregtől. Veszedelemben van az autoritás, meg kell védeni, — gondolta — különben csúfság esik rajta. És indult, hogy segítséget hozzon. De nem azért van a magyar parasztnak ősi furfangja, hogy a finánc-észjárás egykönnyen kifogjon rajta. Alig fordult meg a finánc, az öreg villámgyorsan fölhajtotta a borosüveget s addig el sem vette a szájától, mig a borból vagy félliterre való le nem hömpölygött a torkán. — Na — szólt nagy lélekzetet véve — most már nem több egy liternél ! Ugy-e hogy nem füzetek ! A nem várt fordulatra olyan harsogó kacagásba tört ki a publikum, hogy a legyőzött finánc szégyenkezve, szinte futva menekült ki a kocsiból. Az öreget meg elfogta a keserűség : — Nem nevetni való kérem, mikor még utonsutfélen is megadózzák a szegényt . . . Miközben a villamos a város felé robogott, azon tűnődött aggódva a jó öreg, hogy mit is fog mondani a gyereknek, hogy csak félig van a borosüveg . . „ HUMOR. Találós kérdés. A. Éppen most érkeztem Amerikából Székesfehérvárra. Roppant nagy volt a hajó ; kiváncsi voltam s megmértem ; a hossza volt 378-8 méter, a szélessége 794 méter. Számítsd ki, hogy hány éves volt a kapitány? B. Nem tudom. A. Szokásod szerint te mindenre azt feleled: „Nem tudom.“ Pedig nagyon egyszerű a dolog. A hajóskapitány 52 éves volt. B. Honnan tudod? A. Ez is nagyon egyszerű. Megkérdeztem a kapitánytól, hogy hány éves? — és ő megmondotta nekem. B. Ilyen nagy hajóról szédülj bele a tengerbe s a czápák lakmározzanak. hulládból. Szórakozottság. Tanár. Óh ! nagyon örvendek, hogy nagyságos asszonyommal találkozom. Hogy van a kedves férje? O nagysága. De tanár ur ! Hiszen én még nem vagyok férjnél! Tanár. Á’ úgy ! Akkor nagyságos asszonyomnak kedves férje is bizonyára még — nőtlen. '
