Székes-Fejérvári Naptár, 1911 (39. évfolyam)
Szépirodalmi rész
104 csak fel az orgona szóra, megijedt, nem tudta elgondolni hol van, azért kezdett el kiabálni . . . nyilván az ördög tréfálta meg. — Persze magában szörnyen röstelte a tegnapi muri körülményeit, sejtette is, hogy kell a dolgok között valami összefüggésnek lenni, de nem tudta sehogysem megérteni, elpárolgott hát hama- san és elsomfondárt haza. Otthon az öreg tiszteletes már tudta az egész esetet s nagy lamentálással fogadta a rejtélyes káplánt; menten útnak is indította Witten- bergába vezeklő útra . . . A faluban pedig mindinkább rejtélyes lett az eset, a dolog kezdett veszedelmesen bonyolódni. A káplán azt mondta mindenkinek, hogy ő már otthon volt a paróchián este 9 órakor és lefeküdt. A kurátor Gerebely uram nyilván hangoztatta, hogy ő tőle 11 után ment el a torról a kis tiszteletes, de alig volt benne pár csepp ital. — A tiszteletesék cselédje esküdözött fűre, fára, hogy a tiszteletes * ágya teljesen érintetlen volt, abban az éjjel nem aludhatott senki. Tessék ebből aztán kiokoskodni. Keresték, kutatták az igazi okot, de bár az ördögben nem akartak hinni, nem tudott senki bizonyosat mondani . . . mindenki beszélt össze-vissza, csak Tyutyura uram mosolygott csöndesen a bajusza alatt, ő hallgatott mint a sir . . . Hiába faggatta őt a plébános, a kántor, a csendőrök, a falubeliek, ő nem tudott semmit, hivatkozott tanúira, Csipiszre, Tokmányra, meg a többiekre, hogy „ő azokkal együtt volt náluk mulatozva disznótoron reggelig“, még sértődve mondotta: — Hogy lehet én tőlem tudakozódni, nem cimborálok én az ördöggel.. . Ajtatosan borzadva keresztet vetett magára. Az ördöngős tiszteletes pedig még ma sem jött vissza Wittenbergából. A bor. Irta : Révész Mihály. A délivasut mentén, egyik fehérmegyei faluból egy öreg földmives a fővárosba igyekezett.,Nagy sor az ilyen földet mivelő embernek, ha úgy dolog időben ott kell hagyni a barázdás földet, melyet verejtékes munkával most igyekszik termékenynyé tenni. De most nagyon fontos ok készteti munkájának félbeszakítására ; rosszat álmodott az éjjel a gyerekről, hát azt megy meglátogatni. Már virradni kezdett, mikor hirtelen fölébredt az öreg. Körülnézett s örült, hogy ott találja magát a tiszta házában. Mikor aztán egy kicsit rendbeszedte gondolatait, megszólalt: — Anyjuk, te . . . alszol? . . . ' — Nem én ; — pedig dehogy is nem, most ébredt föl a szólitásra — no, mi a baj ?... — Ugy-e, mikor irt az a gyerek? . . . •— A Jani ?...
