Sófalvi András: A székelyudvarhelyi Jézus kápolna. A székelyföldi négykaréjos kápolnák kérdéséhez - Múzeumi füzetek 32. (Székelyudvarhely, 2012)

eredetileg itt kellett állnia az oltárnak. Az újkori, habarcsos járószintek eltávolítása után különösebb szabályszerűség nélkül 3-4 cölöplyuk beásásának foltja rajzolódott ki a szürkésbama, tömött, aprókavicsos humuszban. A sekély cölöplyukakon kívül főként a kápolna kelet-nyugat irányú szimmetriatengelyében feltárt köves, habarcsos betöltésü masszív oszlophely bizonyult jelentősnek (21. kép), ugyanis ennek aljából egy erősen kopott, törött II. vagy III. Ferdinánd korabeli rézből vert (vélhetőleg hamis) pénzérme került napvilágra (22. kép). Mindezek alapján elég egyértelmű, hogy a keleti karéjban sosem állt köves alapozású oltárasztal (mensa), ugyanis ennek általában régészetileg jól látható nyomai maradnak. A kisebb cölöplyukakat a feltárás idején egy faoltár szerkezeti elemeivel hoztuk kapcsolatba, ezek alkotórésze lehetett a nagyméretű oszlophely is, viszont az sem kizárt, hogy utóbbi egy fogadalmi kereszt tartóoszlopának a lenyomata. Létrehozása, felállítása a kopott, törött érme tanúsága szerint legkorábban a 17. század közepére tehető. Az oszlophely kövei közül előkerült habarcstöredékek alapján - melyekből az egyik darab tökéletesen megegyezik a kőkripta boltozatának habarcsozásával - megállapítható volt, hogy a sírépítmény beboltozása legkésőbb a 17. század közepéig megtörtént, tehát régészeti értelemben itt jelölhetjük meg a kápolna és a vele szoros összefüggésben megépített kőkripta létrehozásának felső időhatárát. (Ez természetesen nem jelenti a legkésőbbi temetkezés idejét.)

A keleti karéj - melyet nevezhetünk a kápolna korai szentélyének is - további feltárása során még egy perdöntő megfigyelés született. A cölöphelyek feltárása után tovább nyesett és bontott barna tiszta humuszrétegből szórványos őskori, illetve középkori kerámiatöredékek kerültek elő. Régészetileg ez esetben is a legkésőbbi darabnak van nagy jelentősége, ugyanis a kápolna alapfalait olyan természetes képződésű humuszrétegbe ásták bele, mely szerencsére tartalmaz néhány - másodlagos helyzetű - leletet is. Egy kályhaszem peremtöredéke alapján (12.b. kép) lényegében ugyanarra a következtetésre jutunk, mint a kápolna külső oldalán megfigyelt réteg- és leletösszeföggés ismeretében: a kápol-20. kép. Gyertyatartó az S-l A sír betöltéséből (rajz: Demeter István)

28