Sófalvi András: A székelyudvarhelyi Jézus kápolna. A székelyföldi négykaréjos kápolnák kérdéséhez - Múzeumi füzetek 32. (Székelyudvarhely, 2012)

12.a-b. kép. Kerámiatöredékek a kápolna építését megelőző rétegekből (fotó: Sófalvi András)

valóban annak betöltéséből került-e elő az érnie? Ugyanis az árkot a fal alapozásával lényegében teljesen kitöltötték, és ha nem látható másodlagos beásás annak környezetében, akkor a betöltéséből előkerült lelet keltező értéke a falakra nézve egyértelmű. A felülvizsgálat jogossága főként abból ered, hogy 1973-ban a föld kitennelését, feltárását elsősorban középiskolás diákok végezték, akik képzettség híján nem voltak képesek minden apró részletre odafigyelni. Tapasztalatból tudjuk, hogy az ásatásokra felvett szakképzetlen munkaerőtől legjobb esetben is csak a lelet térbeli kontextusának megjelölését lehet elvárni, rétegtani meghatározást sokkal kevésbé! (A sok vitát kavaró érme már az 1973. évi ásatás harmadik napján előkerült.)

Az új ásatás szintenként, illetve rétegenként folytatott megfigyeléseiből (ásatási'felületünk nyugati és keleti irányban túlnyúlt a korábbi kutatóárok kiterjedésén, annak érdekében, hogy eredeti helyzetükben megmaradt rétegeket tudjunk tanulmányozni) kiderült, hogy komolyabb másodlagos bolygatás nem történt a falak tövében a kápolna építését követően. Mindössze egy változó vastagságú, köves, téglamálladékos réteget figyeltünk meg az alapfal közelében a járószintbe mélyedve, amely a nyugati metszetfalban cölöplyukszerű beásásként jelentkezett. A jelenség feltehetően egy épületjavítással állt kapcsolatban, és komoly kérdést vet fel, ugyanis az 1561. évi ezüstdenár ebből a rétegből is származhat. (Azon már csak az álmatlan éjszakákon érdemes eltöprengeni, hogy az alapfaltól egy képzeletbeli vízszintes tengely mentén 10-60 cmre kiterjedő, a fal aljához képest 10-20 cm-el sekélyebbre mélyedő réteg/ cölöplyuk földjéből előkerülő leletről egy, a rétegeket pontosan elkülöníteni aligha képes, tapasztalatlan nebuló - főleg ha nem észlelte eredeti helyzet-21