Sófalvi András: A székelyudvarhelyi Jézus kápolna. A székelyföldi négykaréjos kápolnák kérdéséhez - Múzeumi füzetek 32. (Székelyudvarhely, 2012)

13. kép. A kripták feltárás után, 2011 (fotó: Nyárádi Zsolt)

ében - állíthatta-e azt, hogy ez az alapozási árokból, annak legaljáról bukkant napvilágra?)

Visszatérve a konkrétumokra, megfigyeltük, hogy a nagyméretű, szabálytalan kőtömbökből, illetve kisebb görgetegkövekből rakott alapfalat (11. kép) szürke, kavicsos, mészrögös habarcsba rakták, eléggé rendszertelenül dobálva be a köveket az alapozási árokba. A kápolna felmenő falazata már kisebb méretű, jobban összeválogatott és felrakott konglomerátumkövekből és hasított tömbökből készült, az alapfaléhoz hasonló összetételű habarccsal. Az építést követő, a kápolna használata idején képződött kavicsos járószintből késő középkori - kora újkori kerámiatöredékek és zsindelyszögek kerültek napvilágra. Ajárószint alatti tömött, enyhén kevert, természetes képződésü humuszrétegből szórványos középkori kerámiadarabokat bontottunk ki, köztük a „legfiatalabb” darab egy 15. századi kisfazék bordázott peremtöredéke (12.a. kép). Ez a lelet, szakkifejezéssel élve, post quem keltezi az építést, vagyis a kápolna a 15. században vagy ezt követően épült, ugyanis alapozási árkát a fenti leletet tartalmazó rétegbe mélyítették bele.

A kápolna épületén kívül maradva, a teljesség igénye megkívánja, hogy a bejárat előtt nyitott 4. szelvényről is ejtsünk néhány szót. Itt az 1973-ban megfigyelt, szárazon rakott kőalapozás további részletei után kutattunk. Mindössze kis részletét találtuk meg a szelvény déli metszetében, mely egy hevenyészet

22