Sófalvi András: A székelyudvarhelyi Jézus kápolna. A székelyföldi négykaréjos kápolnák kérdéséhez - Múzeumi füzetek 32. (Székelyudvarhely, 2012)

8. kép. A kézdiszentléleki Perkő-hegyi - Szent István kápolna délről, 2012 (fotó: Sófalvi András)

Mint fentebb már említettük, az udvarhelyi Jézus kápolna alaprajzi, román korra keltezett analógiái a Dunántúlon és Dél-Erdélyben fordulnak elő.

Székelyföldön három álló emlékét ismerjük a centrális térszerkezetű, négykaréjos, a rotundák körébe sorolt kápolnatípusnak, melyeket ezelőtt néhány évtizeddel még kivétel nélkül román kori emléknek tartott a művészettörténész szakma. Az udvarhelyi kápolna 1973. évi feltárásának eredménye jelentős mértékben befolyásolta a székelyföldi emlékek kronológiai megítélését, olyannyira, hogy ma már kifejezetten a kései, 17. századi keltezés válik egyre elfogadottabbá.

A székelyudvarhelyi Jézus kápolna legközelebbi alaprajzi párhuzama a gyergyószentmiklósi Szent Anna kápolna. A központi belső tér (ennek oldalhossza 3,20 m, a kápolna falvastagsága: 0,65-0,70 m) köré épített karéjok közül a nyugati ma már nem áll, ugyanis a kápolnát ez irányban hosszházzal bővítették (7. kép). A negyedik karéjt ásatás hozta felszínre, melynek során a leletszegény kultúrrétegből mindössze kora újkori - újkori leletek kerültek felszínre, és kiderült, hogy a kápolnát temetkezési célra nem használták. A

16