Sófalvi András: A székelyudvarhelyi Jézus kápolna. A székelyföldi négykaréjos kápolnák kérdéséhez - Múzeumi füzetek 32. (Székelyudvarhely, 2012)

régészeti feltárás lényegében megerősítette az írott forrásokból kikövetkeztethető, a 17. század első felére tehető építést.

A Kézdiszentlélek fölött magasodó Perkő hegyén álló Szent István kápolna esetében négyzet alakú térből nyílnak a karéjok (8. kép). 1686-os évszámú, Kálnoky Sámuel és Lázár Erzsébet címerével ellátott, rangos kiképzésű, valószínűleg másodlagos elhelyezésű ajtókerete alapján a művészettörténeti kutatás a reneszánsz templomépítészetben kedvelt, centrális alaprajz alkalmazásával készült egyedi elemeket (a boltozott mennyezeten, kis tomyocskákon keresztül való megvilágítás) hordozó példáját látja benne. Az 1974-ben itt végzett régészeti ásatás során nem találtak temetkezésre utaló nyomokat az épület belsejében vagy a körül. A kápolna építésének idejét nem sikerült régészeti adatok alapján keltezni, további hitelesítő ásatás feladata lesz tisztázni a falak, rétegek és leletek kronológiai összefüggéseit.

A száldobosi református templom mellett az 1950-es években egy nagy szárazság hatására a fűben négykaréjos épületként kirajzolódó jelenségre figyeltek fel. A közelmúltban a helyszínen végzett geofizikai kutatásunk nem erősítette meg ezt az észrevételt, és egyéb konkrét adatok híján a „száldobosi rotundát” nem létezőnek kell nyilvánítanunk.