Veres Péter: A Haáz Rezső Múzeum képtára - Múzeumi füzetek 20. (Székelyudvarhely, 2001)

E látogatás alkalmával értesült az odavaló értelmiség körében, hogy volt Kis Józsefnek egy olajba festett arcképe, de amelyet 1848- ban az oláhok lándzsával téptek szét. Készítette volt e képet Barabás úr, aki enyedi tanuló korában állítólag nem egy szünidőt töltött volt Igenben Kis Józsefnél, még pedig néhány évvel a haláleset után, emlékezetből, mégis olyan híven volt találva, hogy midőn az arckép már készen volt, s a falra föl kellett másnap illeszteni, az arcképet az illetők a kanapéra azon helyen állítván föl, amelyen Kis József szokott volt ülni, amint ezt fél-szürkületben meglátta a szobába fát vivő vén oláh drabant: ijedtében ledobta öléből a fát, s az udvarra kirohanva, kiabálni kezdette, hogy: Jáke domnu de la Magúra (Hazajött az úr a Maguráról.)

Ez értesülés alapján kerestem föl Pesten Barabás urat, megtudakozandó: nem lehetne-e a Kis József arcképét még egyszer megkészíteni? S nem csekély örömemre biztató feleletet nyertem. De törekvésemben akkor megakadtam, mert részint betegeskedésem, részint az 1860 elején beállott politikai zavarok hazatérésre kényszerítettek.

Udvarhelyre visszajővén Pestről, többekkel közöltem az ügyet, s ámbár az intézet kebelében tanítók és tanulók többen érdeklődtek, de az ügyet mégis abban kellett hagynom, magamnak is a sepsi-szent-györgyi tanodához kelletvén tanítónak menni.

1864 őszén sorsom ismét Pestre vezetett a reformált gimnáziumhoz segédtanári minőségben. Ekkor már az arckép ügyet már hárman karoltuk föl: Felméri Lajos, most kolozsvári egyetemi tanár, Hegyi Elek, most mátisfalvi lelkész, akkor mindketten pesti theológusok és én, mindhárman az udvarhelyi kollégium növendékei.

Tudakozódtunk Barabás úrnál, aki ekkor is biztatott az arcképkészítés lehetőségével.

Irtunk ide Udvarhelyre, illetékesebb kezekbe akarván az ügyet átengedni, de csak nem kaptunk választ. Irtunk néhai gróf Bethlen Farkas akkori főgondnok úrnak, de a válasz mind csak késett és mi remegtünk.

1865 elején bizalmas kézből megtudtuk, hogy az intézet vezetői között vannak, akik félnek az arckép drágaságától, sőt képtelenségnek tartják, hogy valaki m.e. negyven évi emlékezet után hű képet festhessen valakiről, s ez akasztotta meg az ügymenetet, ámbár az ifjúság, tanárok és gondnokok között többen óhajtanák az ügyet fölkarolni.

37