Pál-Antal Sándor: Marosszék és Marosvásárhely az 1848 - 1849-es forradalom és szabadságharc idején. Korabli iratok, jegyzőkönyvek, lajstromok - Múzeumi füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2001)

Dokumentumok

e/ A székely nemzet nyomasztó sérelmeinek siető orvoslása - és végre 3szor Mind azon kebelbeli köz és magán ügyek, melyeket a nemes szék rendei az elől idézett törvénycikkel öszhangzólag tárgyaltatni kívánan­­danak. A kijelelt tárgyak a kor igényeihez képest, országunkra és nemzetünkre nézve igen nagy fontosságúak lévén, hivatalosan szólítom fel az urat, hogy e közgyűlési rendeletemmel járásában sietőleg és pontosan léendő köröz­­tetése által közhírré tenni, s annak minden tagjait az elől írt helyen és nap­nak reggeli 9. óráján leendő megjelenésre felszóllítani esmerje szoros hivatalos kötelességének. 'Irassék meg. G. Toldalagi. Megíratott. 8. [1848. március vége, Marosvásárhely] Kézirat másolat 1887-ből. Imreit Sándor: Visszaemlékezések az 1848-49-ik évi Sza­badságharcra Erdélyben.. ROL-MIg., A Marosvásárhelyi Református Kollégium U., Kéz­iratok 14. sz., p. 4-9. Nagyon élénken emlékszem azon eseményekre, melyek Marosvásár­­helytt, a székely fővárosban 1848. év kezdetén lezajlottak. 18 éves nyom­dászsegéd voltam akkoriban s keblem hullámzott, dagadozott azon nem­zeti lelkesedéstől, amely akkor a kebleket átjárta, s amelytől a levegő is telve volt. Kossuth Lajos nagyhatású országgyűlési beszédei képezték akkor min­den társadalmi körben és rétegben a közbeszéd tárgyát. Március 15-ke után egy néhány nappal kitűzettek városszerte a nemzeti zászlók örömjeléül a szabadság, egyenlőség, testvériség kihirdetésének, melynek híre csak akkor érkezett Budapestről körünkbe. Akkor még nem voltak távirati sodronyok, s a posta is felette kezdetlegesen, jobban mond­va: nehézkesen, csigalábakon járt. Tehát március 15-kének híre csak napok múlva érkezett a székely fővá­rosba. Kossuth Lajos arcképe az özv. Barráné és Stein könyvkereskedésébe té­tetett ki közszemlére. Alig lehetett hozzáférni annak megtekintése végett, annyian nézték azt naphosszat. Petőfi Sándor koszorús költőnk neve is nagyon hangzatos volt már ak­kor, kinek „ Talpra magyar, hí a haza!“ című lelkesítő költeményét itt a fő­városban is egy pár ezer példányban nyomatta ki Urházy György, s osztot­ta ki a nép között. ' Oldaljegyzet 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom