Pál-Antal Sándor: Marosszék és Marosvásárhely az 1848 - 1849-es forradalom és szabadságharc idején. Korabli iratok, jegyzőkönyvek, lajstromok - Múzeumi füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2001)
Dokumentumok
Petőfi Sándor neve különben már 1845-46-ban nagyon hangzatossá vált volt. Emlkékszem, hogy a helyi ev. ref. főtanodai fiatalság már akkor egész elragadtatással és lelkesedéssel említette nevét, a költeményeit szavalták és énekelték. Az estéli fáklyás menetek, tüntetések nagyon gyakoriak voltak akkor, nemzeti zászlókkal diszítetten egyik utcán fel s a másikon le a Rákóczi induló lelkesítő hangjai mellett, éljenezve Kossuthot, a független magyar minisztériumot, szabadságot, sajtószabadságot, uniót, egyenlőséget, testvériséget stb, stb. Más indulóra még csak gondolniok sem volt szabad a népzenészeknek a Rákóczi indulón kívül. A színházban az előadás kezdete előtt és felvonások közben is csak a Rákóczi indulót volt szabad játszani a népzenészeknek az Apolló-terem karzatán. Egy előadás alkalmával a „Szökött katoná“-ban Julcsa teljesen nemzeti színű bokorugró szoknyában jelent meg a színpadon; volt is olyan taps, éljenzés, hogy azt hittük a falak megrepednek. Azt a nemzeti lelkesedést leírni, amellyel akkoriban a levegő is telve volt, az én igénytelen toliam felette gyenge; arról még csak fogalmat sem alkothat magának az a ki annak részese nem volt. Nagyon népszerű ember és hatalmas népszónok volt akkor Marosvásárhelytt Berzenczey László, ki akkori szék- (ma megye-) gyűléseken s más népes összejöveteleken hallatta népszerű szónoklatát. A helyi ev. ref. főtanodai fiatalság nagyon bálványozta őt. Egy alkalommal a székgyűlésen (marchalis) gr. Toldalagi Ferenc főtiszt (most főispán a címe e főrangú hivatalos személynek) ez meg amaz méltóságos urakra hivatkozott valami fontos ügyre vonatkozólag. Nincs többé se méltóságos, se nagyságos cím - szólt Berzenczey László dörgő hangon - ami volt, elmúlt! - Most mindnyájan egyenlők,polgártársak vagyunk! - Nekem is megvolt az a cafrangom eddig, de ezutánra örökre sárba dobom! Mindenki csak polgártársnak szólítson, így szólítok én is mindenkit! Erre a nyilatkozatra megrázó éljenzés következett. Az ev. ref. főtanodai fiatalság éljenzett nagyon, mely mindig jelen volt nagy számmal a székgyűléseken. Berzenczey Lászlót a fiatalság, egyetértve a városi polgársággal, hetenként kétszer - háromszor is megtisztelte fáklyásmenettel. A meneteket Jenei József vezette. Berzenczey László a Poklos utcában (most Deák Ferenc utca) lakott azon házban, amely most a Papp János városi polgár tulajdonát képezi. E fáklyásmeneteken én is ott voltam mindig. El nem maradtam volna a világ 39
