Kordé Zoltán: A székelykérdés története - Múzeumi füzetek 4. (Székelyudvarhely, 1991)
III. "Herceg népe"
Múzeumi Füzetek ahol azután részt vettek a harcokban, majd pedig a gyepük mentén telepítették le éket. Erdélyből „ nem egyszerű segédcsapatnak, hanem jelentős hányadnak kellett kijönnie, hogy kint Magyarországon részben felmorzsolódjon a határvédelem feladatában, részben beolvadva a rokon magyarságba, annak számát és erejét növelje."113 Asztalos szerint nagy ellentét van a magyarországi és az erdélyi székelyek jogállásában, ugyanis az előbbiek emléke csak addig maradt fenn, amíg a határőri feladatuk ezt indokolttá tette. Ennek megszűnte után beolvadtak a magyarságba.114 A keleten maradt rész feladata egyfelől a határok biztosítása volt, másrészt pedig összekötő kapcsot képeztek az északon elhelyezkedő kiindü törzs, v al amint a Dél-Erdélyben levő Gyula törzse között.115 A székelyek gyors nyelvi asszimilációjának okát egyébként a magyarság — Konstantin által is említett — kétnyelvűsége teszi érthetővé. 1935-ben jelentmeg anagy turkológus, NÉMETH GYULA cikke.116 A dolgozat újból Thúry József etimológiájára irányította a figyelmet, minek következtében néhány évre ismét a tudományos vérkeringés részévé vált a csaknem negyven esztendős teória. Németh vélekedése szerint a „sikH"-bői való származtatás eleget tesz a hangtani és jelentéstani kritériumoknak. E szó ugyanis „kétségtelenül méltóságnév'’, s a „török népnevek egy jó része eredetileg méltóságnév". Ami a tartalmát illeti, úgy véli, hogy „a székely itt 'herceget' jelent, illetőleg a népnév eredetileg annyit jelent, mint a »a herceg törzse, a herceg népe«". Hozzáfűzi mindehhez, hogy „a török adat csak egy forrásban van meg, Sejch Sulejmán csagatáj szótárában, de helyességében nincs okunk kételkedni"}X1 Határozottan elítél minden olyan törekvést, amely a törökségen kívül kutatja az eredetet: „ a rendelkezésünkre álló adatok tudományos értelmezése csak azt a felfogást engedi meg, hogy a székelyek török eredetűek, tehát minden olyan elmélet, amely a rendelkezésünkre álló adatok alapján ezen a kereten kívül keresi a székelyek eredetét, lehetetlen."118 Bár nem lehet kétséget kizáróan meghatározni, hogy mely nép köréből származnak, legvalószínűbbnek tartja, hogy a kabarok egyik törzsét alkották, amely meglehetős önállósággal rendelkezvén, a 890-es években már külön népként élt a Kárpát-medencében, és „a honfoglaláskor immár másodszor csatlakozik a magyarokhoz” } 9 A hun rokonságról szólva kifejti Németh Gyula, hogy „a magyar is, a székely is abból a nagy török népcsaládból került ki, melynek legkiválóbb uralkodója Attila, leghatalmasabb népe a hun volt. Ezek a népek Attilához és a hunokhoz való tartozásuk emlékét természetesen megtartották",120 Bár a kérdéstől elválasztva kell kezelni a hun-krónika alakulásának történetét, annyi megállapítható, hogy ennek lényegét nem szabad idegen eredetűnek gondolni, hiszen ha a nyugati népek megőrizték Attila emlékét, akkor ugyanaz feltehető a kelet-európaiakról is. Igen lényeges még az a szempont, amely a származtatási kísérletek egyikével kapcsolatban vetődik fel a tanulmányban. Mint már utaltunk rá, többen összefüggésbe hozták a székelyeket az Ibn Rusztánál és Gardízínél szereplő, volgai bolgár .sz.k.l. (eszekel, iszikil stb.) törzzsel. Hasonló hangzású neve, valamint földrajzi elhelyezkedése révén e népesség előkelő helyet foglalt el (és foglal el ma is) a székely eredet szempontjából gyanúba vehető ősök között. Németh Gyula viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy „ ez a szó magánhangzóval kezdődik, ennélfogva a székely névvel semmiképpen sem lehet egyeztetni". 24
