Kordé Zoltán: A székelykérdés története - Múzeumi füzetek 4. (Székelyudvarhely, 1991)
III. "Herceg népe"
4. szám A fentebb idézett gondolatokra támaszkodik tanulmányaiban MÁLYUSZ elemér is, mégpedig „ oly teljes mértékben, hogy — mint írja — megjegyzéseink maguktól tárgytalanokká válnának, haNémeth fejtegetései téveseknek bizonyulnának".123 Egy ponton tér csak el ezektől az elvektől; nem osztja ugyanis azt a feltevést, mely szerint „a székely ség neve alatt a kabarok egyik törzse, mint valami kialakult,... rokon nép csatlakozott a magyarsághoz, megőrizve régi szervezetét".124 Elfogadja a Németh által is megerősített Thúry-féle etimológiát, úgy véli azonban, hogy abban nem nép-, hanem törzsnevet kell látni. A székelység mesterségesen megszervezett törzs volt, tagjai a hét honfoglaló magyar törzskeverék (finnugor és török elemeket is magukban foglaló) népességéből kerültek ki. Mint nevük is mutatja (’herceg népe’), a trónörökös herceg, vagyis a fejedelem legkedvesebb fiának a hatalma alá tartoztak. Lényegében a csatlakozott segédnépekhez hasonló katonai feladatokat láttak el. Megszervezésükre Árpád korában került sor, és Zoltán volt az első herceg, akinek szolgálatára állottak. Mályusz Elemér koncepcióját GYÖRFFY GYÖRGY is átvette 1941-ben megjelent írásában.1 Elfogadja azt a tételt, hogy a székelyek a központi (fejedelmi) hatalom által létrehozott törzs tagjai voltak. Úgy látja, hogy „a székely törzsszervezet a fejedelmek korában, a X. század második felében keletkezhetett", tehát 955 után, amikor a magyarság törökös nomád erői meggyengültek, míg a félnomád, földművelő életmódot folytató finnugor elemek felülkerekedtek. Mindez a központi hatalom erősödésével járt együtt. Ekkor vált szükségessé a határvédelem hatékonyabbá tétele is, amit az új törzs felállítása segített elő. Nevükkel kapcsolatban ő is Thúry etimológiáját tartja a legvalószínűbbnek; szerinte a „szikii'' eredetileg méltóságnév volt, s a későbbiekben ment át törzsnévbe. Mályusztól eltérően úgy véli, hogy az Aba nemhez tartozó Csaba volt az első szikii, azaz herceg, aki az új képződmény élén állott.128 A székelyek kisebb töredékeit egyébként a nyugati vidékekre telepítették, kiegészítendő a gyepüket védő besenyők láncolatát, míg a többség Biharban, a Körösök és a Berettyó környékén kapott szállásterületet. Erdélybe való előnyomulásuk a XI. század elején, Szent István alatt vette kezdetét, és az 1200-as évek első felében jutottak el a Kárpátokig. E két elmélet a Hunfalvy-féle vonulatokhoz áll közel, legalábbis abból a szempontból, hogy a magyarság köréből megszervezett és keletre telepített népalakulatnak tartják a székelységet. Ami a hun származást illeti, Mályusznál e kérdés nem vetődik fel, míg Györffy annyi engedményt tesz, hogy elképzelhetőnek tartja, miszerint hun elemek keveredtek a magyar törzsszövetségbe, s tőlük származhat a krónikabeli monda alapja (a későbbiek során e kérdésben is módosítja majd álláspontját). Mint a példák is mutatják, a Hunfalvy által elindított irányzattal szemben megnyilvánuló kritikák nem jelentették egyúttal a „hagyományértékelö" iskola győzelmét, hiszen a hun-elmélet egyes elemeit elfogadó kutatók is csak félig-meddig kötődtek a romantikus elképzeléshez. Csaknem fél évszázadig tartott a sikil szó pályafutása, és ez alatt az idő alatt fontos elméleteknek vált alapjává, szinte egyetlen tartóoszlopává. Rövid úton vetett véget karrierjének HASAN EREN 1943-as közleménye. Erén kimutatja, hogy a csagatáj eredetűnek tartott szó minden valószínűség szerint helytelen olvasatból keletkezett, a „sitik“ ’nemes, tiszta fajú és származású’ szóból, ugyanis az utolsó k vonása hanyag kézírás következtében nem 25
