Zepeczaner Jenő et al. (szerk.): Művelődéstörténeti séta Székelyudvarhelyen - Múzeumi füzetek 2. (Székelyudvarhely, 1990)
2. szám Múzeumi füzetek Lajos utca 42. szám alatti ház felső termeiben elhelyezett gazdag képtárra, amelynek sok-sok értékes darabja közt néhány Barabás Miklós festette portré is található.) Udvarhely néven a várost, illetve annak plébániáját az 1332-es pápai tizedjegyzék említi először ekképpen: „Stephanus sarcérdos de Uduorhel solvit 7 banales antiquos”. Az akkori település megrajzolásában nem támaszkodhatunk oklevelekre. A mai főtér és közvet len környéke - apró zsindelyes házaival lehetett a „központ”. A mai városba beleolvadt egykori falvak: Szombatfalva (fetételezhetően azonos a pápai tizedjegyzékben említett Sancto Georgioval) Udvarhely központjától nyugatra, Szentimrefalva keletre, Bcthlehenfalva és Kadicsfalva észak-északkeletre, Cibrefalva délnyugatra. Gyárosfalva délre helyezkedett cl. Gyárosfalva és Cibrefalva temploma lehetett a mai város déli kapujában, a Küszürűkő tövében, a gyógyforrások szomszédságában álló román stílusú Jézus kápolna. Építészeti stílusjegyei alapján a négykaréjos alaprajzú műemléket XIII. századinak kell tekintenünk. Ez a szerény külsejű kistemplom a város egyetlen épségben maradt románkori építészeti emléke. AXIV. század első harmadában meglévő (a XVII. és XVIII, században átalakított) plébániatemplomot akkor bontották le, amikor megkezdődött a díszes barokk és klasszicista stíluselemeket ötvöző új szentegyház építése. A XIV században az akkori település északi oldalán, a Székelytámadt vár helyén állott egy kolostor. Okleveles bizonyítékok híján építésének idejét csak hozzávetőlegesen lehel meghatározni. Orbán Balázs, aki még tanulmányozhatta a romokat, a csúcsíves és a román stílusjegyeit egyaránt megtalálta a kolostori templom romjai között. A kétféle stílusjegy egymásmciletliségc alapján építésének idejét a XIII. - XIV század fordulójára teszi. A XV. század végén Báthori István erdélyi vajda kitelepítette a szerzeteseket, a kolostort pedig várrá, pontosabban castellummá, várkastéllyá („castellum Wdwarhel”) alakította át. II. Ulászló király - a székelyek tiltakozására - visszaadta a megerősített klastromot a szerzeteseknek. Szeles János XVIII, századvégi és Szigethi Gyula Mihály professzor XIX. század eleji feljegyzésükben azt állítják, hogy Zápolya János - (mások szerint Izabella királyné is) - amikor a székelyek közé jött, a szerzetesek erős fallal védett kolostorában szállt meg. Még korábban járt 6
