Lakatos István: Székelyudvarhely legrégibb leírása - Múzeumi füzetek 1. (Székelyudvarhely, 1990)
1. szám Múzeumi füzetek Abban az időben ugyanis, amikor a katolikusok meg voltak fosztva tulajdon templomuktól, az isteni tiszteleteket a piacon tartották, az iparosok sátrában, olykor-olykor pedig a leányegyházakba voltak kénytelenek kimenni ájtatosságuk elvégzése céljából. Sőt maga a plébános sem székelt a városban, ahol az anyaegyház volt, hanem a bethlenfalvi leányegyházban, innen kellett mindenfelé eljárnia, hogy mindenkinek segítségére legyen. Ez a templom ma is áll, van tornya és cinterme, két igazán nagy és csengő harangja, van hozzá papiak és iskola, amelyet szokásukhoz híven akadémiának neveznek, van lelkipásztor, aki egyúttal a felekezetbeliek esperese, vannak más egyházi alkalmazottak is, akik jövedelmük egy részét a felekezethez tartozó polgároktól húzzák, a jóval nagyobb részt azonban a nem katolikus fejedelemtől. Réges-régen volt egy meglehetősen szép és tágas Szent Ferenc rendi zárda is a város északi részén, ennek temploma délre nézett, déli kapujának homlokzatán tisztán látszik a Boldogságos Szűz festett képe és látszanak a zárda északi és nyugati fekvésű cellái. Ez a zárda most vár, amelyet minden oldalról sziklaszilárd és ékes bástyák és sáncok vesznek körül s amelyben torony és nagyobb épületek vannak. 1595-ben vették el, hogy a fejedelmek rendelkezzenek vele s az ország tulajdona legyen. De rosszul jártak, mert bárki lakjék ott a fejedelmen kívül, annak a családja rövidesen kihal, amint azt közvetlen tapasztalatból tudják, mert hiszen itt halt ki nem is olyan rég a homoródszentpáli Kornisok családja, a Kemény Boldizsáré és legutóbb a novaji Szentpáliaké! Olykor-olykor jajveszékelés és kísértetek járása volt benne hallható, főképp a templom sekrestyéje tájékán. A nem katolikus várispánokat, akik a kegyelet érzését durván megsértve kihordatták a barátok csontjait és Szűz Mária templomának köveit, hogy az utcák kátyúit töltsék ki, utolérte a II
