Lakatos István: Székelyudvarhely legrégibb leírása - Múzeumi füzetek 1. (Székelyudvarhely, 1990)
Múzeumi füzetek 1. szám végzet. Arra lovagló fiaik hirtelen leestek a lóról és, épp azokba a kövekbe ütvén meg magukat, szörnyet haltak. Magának a várnak egy malma van csak, kevés szántóföldje, kaszálója és gyümölcsöse, jobbágya alig egy-kettő, mivelhogy a régi barátok szegények voltak. Ezen a három templomon kívül nemrégiben egy görög ember kápolnát építtetett a románok számára a Botos-utca végén. A fönnebb említett Szent Miklós templomot az előző századokban plébánosok gondozták, de olyan nagy volt a paphiány, hogy hol világi pap volt a gondját viselő plébános, hol hitterjesztő szerzetes, hol pedig szabadalmas, néha sem ez, sem az nem akadt és egyetlenegy iskolamester gondjaira maradt és siralmas időket élt. Két leányegyháza van, az egyik Bethlenfalva, ősidők óta fennálló kis templommal, a másik Kadicsfalva, amelyik falunak ugyancsak van kápolnája. Ezt a leányegyházat nem régen csatolták el a szenttamási plébániától. Ezekbe a leányegyházakba kellett szerre kijárniok a lelkipásztoroknak és gyakran még más környékbeli egyházakba s a szomszédságban lakó főurakhoz is, a lelkek üdvére, ami nem csekély vigasztalás volt azok számára, akik az eretnekek között sínylődtek. A templomot először 1651-ben vette gondjába és pártfogásába a Jézus Társaság a rend első hitterjesztője, Sámbár Mátyás révén, s ez időtől kezdve hovatovább mind szebb napok virradtak rá istentiszteletek tartása, épületek emelése, az iskolás ifjúság nevelése s a kiváló fegyelem és rend következtében. Virágozzék is és maradjon fenn örökkön örökké Isten nagyobb dicsőségére, a lelkek üdvére és nem kis vigasztalására. Mihelyest ez a derék atya a plébánia épületének javításához kezdett s a templom fényét igyekezett növelni s a szentségek gyakori kiszolgáltatását s az iskolák fellendítését 12
