Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 20. (Székelyudvarhely, 2020)

Morgós András - Sajó István - Minami Takeshi: Segesvár és Kőhalom környéki, 17 - 19. századi festett bútorok pigmentjeinek roncsolásmentes vizsgálata hordozható röntgen fluoreszcens elemanalizátorral. Adalékok a auripigment-indigózöldhöz és alkotóihoz

Segesvár és Kőhalom környéki, 17-19. századi festett bútorok pigmentjeinek roncsolásmentes vizsgálata hordozható röntgen fluoreszcens elemanalizátorral. Adalékok az auripigment-indigózöldhöz és alkotóihoz Morgós András - Sajó István — Minami Takeshi A 17. század közepétől az erdélyi festőasztalosok nem­csak egyházi megrendelésre, templomi használatra ké­szítettek bútorokat, hanem a módosabb városi és falusi lakosság is szerepelt a megrendelők, vásárlók között. A világi célra előállított erdélyi festett asztalos bútorok talán legszebb és legmívesebb darabjai Segesvár és Kő­halom környékén készültek, és e vidéken maradtak fenn. Öt egyedi és kiemelkedő, erről a környékről származó, magántulajdonban levő, festett asztalosmunka színeihez felhasznált pigmenteket vizsgáltuk hordozható röntgen fluoreszcens elemanalizátor (portable X-Ray Fluorescen­ce, rövidítve pXRF) segítségével. A vizsgált bútorok a 17. század vége és a 19. század eleje közötti időszakban ké­szültek. Ez a mintegy 150 év a környék szász és magyar bútorfestésének az aranykora. Az öt tárgyból négyen egy különleges, erre a vidékre jellemző vár/templomábrázolás szerepel. Ez a motívum több Segesvár és Kőhalom kör­nyéki szász és magyar templom festett asztalosmunkáin is látható. Mindegyik bútoron megtalálható egy különös és ritka keverékszín az ún auripigment-indigózöld, amivel részletesen is foglalkozunk. A vizsgált asztalosmunkákat úgy választottuk ki, hogy reprezentálják a világi célra készült, a lakóházak­ba szánt festett asztalosmunkák fejlődését, megjelenését, csúcspontját és lecsengését. A bútorok a következő tárgy­típusokhoz tartoztak: ládaelőlap nagyvirágos festéssel (kb. 1680-1720) és négy bútor vár/templom motívummal: kis laptéka (1769), nagy laptéka 180(3?), fogas (1820-as évek) és padláda (1836). Flordozható röntgenfluoreszcens műszerrel megmér­tük a tárgyakon található színalkotó pigmentek elemösz­­szetételét, értelmeztük az eredményeket és összevetettük a mérési helyen levő festés rétegszerkezetével.1 1 A pXRF vizsgálatokat a tárgyakon 2011-ben végeztük. Jelen cikk a XIX. Erdélyi Magyar Restaurátor Továbbképző Konferencián (Széke­lyudvarhely, 2018. október 1.) elhangzott előadásunk szerkesztett vál­tozata. Cikkünk három fő részből áll: 1. A kézi röntgenfluoreszcens elemanalizátorok ismerte­tése, a műszer és a módszer jellemzői, előnyei, hátrányai és korlátái. 2. A kiválasztott öt festett asztalosmunka vizsgálata: a mérési helyek leírása, a mérési eredmények ismertetése tárgyanként és színenként, valamint a pigmentvizsgálatok kiértékelése. 3. A mindegyik vizsgált bútoron megtalálható auripig­ment-indigózöld keverékszín alkotóival (auripigment, indigó és segédanyagok) kapcsolatos fontosabb festészet­történeti források, tulajdonságaik, jellemzőik, valamint az indigózöld előállításának, öregedésének ismertetése. 1. Kézi vagy hordozható röntgenfluoreszcens elemanalizátorok Az utóbbi időben elterjedt hordozható XRF elemanalizá­torok lehetővé teszik műtárgyak felületének egy-három perc alatt történő helyszíni, roncsolásmentes, mintavé­tel nélküli elemösszetétel mérését. A pXRF elemanalí­­zis-technika alkalmas a magnéziumtól az uránig terjedő szinte minden elem minőségi és esetenként mennyiségi meghatározására, kivéve a H, Li, Na, Be, B, C, N, O, F elemeket, a nemesgázokat és a transzuránokat. Csak kor­látozottan használható Mg, Al, Si, P, S és Cl kimutatására. A nyomelemek egy része még 1 ppm (0,0001%) körüli koncentrációban is esetenként meghatározható (1. ábra). A festett tárgyakon előforduló szervetlen festékek pigmentjeit alkotó elemekből sokat, de nem mindegyiket lehet pXRF műszerrel azonosítani. Egyáltalán nem al­kalmas a szerves pigmentekben és kötőanyagokban levő szén mérésére, és ugyancsak nem vizsgálhatók vele az elemek közötti kötések sem. A pXRF műszer és technológia fejlődése mintegy 40 éves múltra tekint vissza. Az 1980-as években egy ilyen műszer súlya még 10 kg fölötti volt, mára 1 kg körülire csökkent. A kereskedelemben kapható pXRF elemanali-43

Next

/
Oldalképek
Tartalom