Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 20. (Székelyudvarhely, 2020)

Bóna István: Mi lesz a leválasztás után?

2. kép. A föld alatt talált falfestmény az állandó kiállításban.

zók, a fa, vászon, bőr vagy papír csak gondos tárolás mellett tarthatók fenn hosszú ideig. A restaurátorok tudják, hogy ezeket a műveket még jó tárolás esetén is rendszeresen gondozni kell.

Különleges műtárgy csoportot képviselnek a régészeti ásatásokon előkerült falképek, falkép töredékek, melyeket hasonló módszerekkel lehet bemutathatóvá tenni, mint amiket a leválasztások után alkalmazunk. E falfestményeknél fordul elő leggyakrabban az előbb felsorolt megfontolások fordítottja: az, hogy a leválasztás erőteljes szakmai indokoltsága ellenére a helyszínen való megőrzéssel próbálkoznak. Habár ennek mindig kudarc a vége, a leválasztásra rendszerint már csak akkor kerül sor, amikor a mű visszavonhatatlanul és súlyosan károsodott. A leválasztásról szóló döntéseket nagy fontosságuk miatt mindig együtt hozzák meg az érintettek, azonban többségük sajnos nem tudja megítélni a helyszínen való megőrzés esélyeit. Főleg a homlokzatokon és az ásatásokon előkerült falfestések esetében nyugodtan kijelenthetjük: ezeket nem tudjuk a helyszínen megőrizni. A Kárpát-Medence éghajlata túlságosan kedvezőtlen, a tradicionális technikákkal készült homlokzati művek nem állják sokáig e környezeti terhelést. A talaj szint alatt, vagy annak közelében lévő körülmények annyira erős károsító hatással vannak az ásatások során előkerült falfestményekre, amit

azok sem bírnak ki hosszú ideig. Ha pedig ez a helyzet, nem szabad hezitálni a leválasztásról szóló döntésről. A leválasztás kétségtelenül fennálló kockázatai lényegesen kisebbek, mint a szinte biztos pusztulásé a homlokzaton, a talaj közelében lévő, vagy felszín alatti falakon. Igaz, nagy költségekkel megpróbálhatjuk a helyszínen megmenteni ezeket a műveket, mint például a pécsi ókeresztény sírkamrák esetében. Ekkora anyagi ráfordítás azonban csak ritkán fordul elő. A lassú döntéshozatal miatt szinte biztosan nagyobbak lesznek a károsodások, mint a gyors leválasztások esetében lennének.

A falról való levétel után a restaurálás folyamata körülbelül a felénél tart. A levett falfestést vagy új hordozóra ültetjük, vagy visszaerősítjük a falra egy esetleges konzervátori beavatkozás után. Végül olyan esztétikai állapotra hozzuk, hogy érthető és élvezhető legyen. Gondoskodni kell a színvonalas bemutatásról is. Sajnos kevés olyan eljárás van a leválasztás utáni kezelések között, ami valóban szolgálja a falról eltávolított művek hosszú távú fennmaradását. A régebben alkalmazott hordozók esetében a műtárgyak vagy gyorsan tönkrementek, vagy nehézkesen voltak kezelhetők. Esetleg mindkettő. Jelen tanulmányban bemutatunk ezekből párat, továbbá olyan eljárásokat is, amik reményt adnak a művek hosszú ideig jó állapotban való fennmaradására, és lehetővé teszik azok színvonalas bemutatását.

30