Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 20. (Székelyudvarhely, 2020)
Bóna István: Mi lesz a leválasztás után?
A leválasztások száma a „bőrében leválasztás” módszerének kidolgozása után megnőtt. Ezen a módon könynyen, gyorsan és olcsón vehetünk le falfestményeket, ugyanakkor ezzel roncsoljuk a legdrasztikusabban a műalkotást. Az eljárás lényege az, hogy csak a festékréteget tépjük le a falról. A levétel elve nagyon egyszerű: a festmény felületére finom textileket ragasztunk olyan erős ragasztóval, amihez a festékréteg jobban tapad, mint az alatta lévő vakolathoz. Ha a textilt lehúzzuk, vagy letépjük a falról, vele jön a festékréteg is. Hagyományosan az így levett festményt valamilyen természetes alapú ragasztóval vászon hordozóra ragasztották. A vászonra átültetett festményt többnyire vakkeretre feszítették, ezzel teljesen megváltoztatva a felületi karakterét. A vakolatok ugyanis kézi munkával készültek és jellegzetes felületi kialakításuk van korról korra, kultúráról kultúrára. A bőrében leválasztott falfestmények esetében a textil jellegű hordozót ma sem szoktuk elhagyni. Egyedüli javulást a vásznaknál tartósabb üveg-, szintetikus- vagy szénszál-szövetek alkalmazása jelenthet. Ezeket azonban csak valamilyen műgyanta alapú ragasztóval lehet felerősíteni a festékréteg hátuljára, azaz a leválasztott falfestmény jövője a ragasztó tartósságától függ. Ennél is fontosabb faktor az, hogy a festmény hova kerül, milyen körülmények közé és hogy viselik gondját a későbbiekben. A restaurátor csak annyit tehet, hogy olyan megoldásokat választ, melyek akár rossz körülmények között is biztosítják a festmény hosszú távú fennmaradását. A hordozók és a leválasztott freskók egymásra hatása A hordozóknak általában kevesebb fontosságot tulajdonítanak a restaurátorok, mint szükséges lenne. Elsősorban célszerűségi szempontok alapján tervezik azokat, nem gondolva arra, hogy maga a hordozó is lehet további károsodások forrása. A hordozó, a ragasztó és az eredeti freskó-vakolat, vagy festékréteg együttese egy olyan aktív egység, melynek együttműködése döntően befolyásolja a leválasztott freskók fennmaradását. Az eredeti vakolat adottságnak tűnhet, de a konzerválási beavatkozások során alkalmazott anyagok nagymértékben megváltoztathatják a tulajdonságait. A ragasztók és tartószerkezetek egymásra hatása még alig kutatott terület. Szakirodalmi szemelvények a hordozóktól elvárt tulajdonságokról E tulajdonságok Paolo Mora szerint: • Alkalmazkodás a festett felület méretéhez, formájához, struktúrájához. Őrizze meg a falkép egyenetlenségeit, esetlegességét. • Enyhe rugalmasság a rideg vakolatot érő sokkhatások kivédésére. • Méretstabilitás. Hőtágulása legyen hasonló a vakolatéhoz. Más hatások se változtassák meg a méreteit (pl. pára). • Alacsony hővezetés és fajhő. • Zárt szerkezet. Legyen átjárhatatlan a (fal felől jövő) nedvesség és a pára számára. • Egyszerűség, olcsóság. A restaurátor képes legyen dolgozni vele. • Reverzibilitás. • Kis tömeg. • Álljon ellen a víznek és az oldószereknek. • Ne legyen túl vastag. • Álljon ellen a káros környezeti hatásoknak. (Hő, sugárzás, magas páratartalom.) • Álljon ellen a káros biológiai hatásoknak. Frohberg, részben Mórára hivatkozva a következőket mondja ki: • Visszafordíthatóság, a falkép leszedhető legyen róla. • Ne vetemedjen, kellően merev legyen. • Vastagsága az eredeti vakolatéhoz közelítsen, a hátoldala illeszkedjen az eredeti fal „domborzatához”. (Azzal számol, hogy a falkép az eredeti helyére kerül vissza.) • A falszerű karakter és az eredeti egyenetlenségek maradjanak meg. • Izolálja a festékréteget a falazat hőmérséklet és nedvesség ingadozásaitól. • Legyen könnyű és jól szállítható. • Legyen kissé rugalmas, hogy a kisebb rázkódtatásokat, ütéseket kibírja.4 Guzik 1992-ben írt tanulmányában5 a szendvics-szerkezeteket elemzi, mint a szerinte legideálisabbakat. Az általa felállított követelmények: • Merevség • Vékonyság • Kis tömeg • Szállíthatóság. Néhány hozzáfűzni való a fentiekhez A hőtágulást illetően: a porózus anyagok a páratartalom változásaira is megváltoztatják méretüket, a merev hordozóval szemben ez okból is létrejöhet nem kívánt feszültség. Ha tehát a Móra szerinti, az eredeti vakolathoz hasonló hőtágulású hordozót készítünk, még nem oldottuk meg a nedvesség okozta dilatáció hatásainak kivédését. A zárt (aszimmetrikus) szerkezet akár káros is lehet. Nem igaz ugyanis, hogy a faltól való elszigeteléssel megoldhatjuk a károsító hatások távol tartását. Ezek a levegőből a freskó belsejében kicsapódó pára, a hőmérséklet-változások és a freskóban lévő anyagok együtthatásából is létrejöhetnek. A kis tömeg sem annyira fontos. A freskókat többnyire akkora darabokban választják le, majd rakják össze, amekkorákat még éppen mozgatni lehet. Ha könnyebb a szerkezet, esetleg nagyobb egységeket építenek össze. 4 Frohberg 1994. pp. 148-157. 5 Guzik 1992. pp. 103-113. 31
