Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 18. (Székelyudvarhely, 2018)
Pelles Edit: Zománcozott perzsa qalyan (vízipipa) restaurálása
18. kép. Gipsznegatívba égetett zománcpótlások (a szerző felvétele). 19. kép. A dohánytartó tölcsér felső része restaurálás előtt és után (Nyíri Gábor felvétele). A vízipipa kisebb, töredékes zománcpótlásai ezzel a módszerrel készültek. A szilikonnegatív vétel előtt azokon a területeken, ahol a zománc repedt volt, az izolálás céljából felvitt Paraloid réteg19 megvédte a zománcot az esetleges kipergéstől is. Ahhoz, hogy a pótlás megfelelő vastagságú és az alapszín egybefüggő legyen, többször fel kellett tölteni a gipsznegatívot zománccal, majd kiégetni, végül ahol szükséges volt ott felülfesteni és újraégetni. A gipsz a vastagságától függően 3-5 égetést bírt ki. Ügyelni kellett arra, hogy a gipsz teljesen ki legyen száradva, különben a zománc megégett. 19 Paraloid B72 5%-os, acetonos oldata. A túl keskeny pótlások az égetés során gyakran „összeugrottak”, a szabálytalan formájúak a negatívból kivéve könnyen eltörtek. Ezért az ilyen esetekben, a zománc hordozójaként rézhálót, illetve vékony rézdrót darabokat helyeztünk a negatív formába. így a vékony sávokban a zománc, mivel a rézszálhoz is tapadni tudott, kevésbé ugrott össze, illetve kevésbé volt törékeny. Ha mégis eltörött nem esett szét, mert a rézszál, illetve a háló egyben tartotta. Azokat a darabokat, amelyek gipsznegatívba készültek, nehéz volt megfelelő, beilleszkedő árnyalatúra festeni, illetve a minták folytatását eltalálni, pótlást nem lehetett a helyére illeszteni, amíg a negatívban volt. A negatívból kivéve viszont már nem lehetett újraégetni, mert gipsz nélkül a zománcdarabkák szélei felpöndörödtek. Az újraégetés elkerülhető a zománcok festékkel történő retusálásával, azonban a cél a teljes mértékben zománcból készült pótlások készítse volt. Ennek érdekében kísérleteket végeztünk a felülfestett zománc újbóli égetésére oly módon, hogy a zománcdarabot újra gipszbe ágyaztuk. Ezzel a módszerrel a felülfestett zománcok is újraégethetők voltak. A kész zománcdarabok széle szükség esetén reszelővei még igazítható, formázható volt. Beragasztásuk 30%os Paraloid B72 acetonos oldatával történt a tárgy összeállítása után (19. kép). Összeállítás és felületvédelem A tárgy összeállítása lágyforrasztással pákával, valamint forrasztópisztollyal történt, mivel a ragasztás nem adta volna meg a megfelelő stabilitást (20. kép). A kézi forrasztópisztoly kis szúrólánggal nagyobb hőt termelt, mint a páka, így lokalizáltabban és gyorsabban lehetett vele forrasztani. Forrasztás közben a zománcokat alufóliával védtük le. Az oszlopelem darabok sok esetben élben voltak forrasztva, ezért szükséges volt az erősebb tartás érdekében hátulról egy rézlemez alátámasztás. Bár zománcozott tárgyat csak ritkán forrasztanak pisztollyal, de jelen esetben így nem volt szükséges az egész tárgyat felmelegíteni, csak a forrasztásnál melegedett, illetve rövi-20. kép. A tárgy összeállítása, az oszlopelemek felforrasztása. 66
